Mi jut eszedbe, ha azt hallod, Jelenkor folyóirat?

A Nyugat! Meg az, hogy jó, hogy van Jelenkor.

Hogyan kerültél kapcsolatba a lappal, és milyenek voltak az első emlékeid, benyomásaid?

1979-ben ülünk Mándy Ivánnal a Művész presszóban. Azt mondja: olvastad a Jelenkort? Szép kritika van benne a regényedről. Nem olvastam. Átadta a példányt, nekem van másik, mondta. 1981-ben írást küldtem, Szederkényi levélben válaszolt: a következő számban hozzuk. Nem sokkal később Herman István a Népszabadságban megtámadta az egyik a lapban közölt írásomat. Felhívtam telefonon Ervint: mi legyen, válaszoljak? Ugyan, mondta, majd írok egy igazoló jelentést. Így kezdődött.

Mi az, ami miatt szerinted fontos lenne, hogy a Jelenkor irodalmi folyóiratként megünnepelhesse a 100. születésnapját is?

Szerkesztőségnek berendezett bunkert a Mecsek oldalában, s olyan szerkesztőket, mint Szederkényi, Csordás, Csuhai, Ágoston. Olyan szerzőket, mint Mészöly, Nádas, Balassa.