Nádas Péter emlékirata, a Világló részletek mellett Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezéskötete volt a másik igazán fontos olyan kötet mostanában, amely a mai magyar irodalmat a múltjával összeköti. A két mű ráadásul kapcsolódik is egymáshoz, hiszen a levelezéskötetben utószó gyanánt vagy helyett Nádas Péter visszaemlékező esszéjét találjuk.

Ezért indítja a Jelenkor az évet Mészölyről és Polczról szóló összeállítással. Mészöly Miklós és Polcz Alaine házassága a közelmúlt magyar irodalmának egyik pletyka-gócpontja, erről a házasságról mindenki tud vagy tudni vél valamit. A levelezéskötet („A bilincs a szabadság legyen”. Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948–1997, Nagy Boglárka hatalmas szerkesztői teljesítménye, Jelenkor Kiadó) nyilvánosságra hoz eddig rejtett dolgokat, s ez esetleg bulvár-irányba tereli a fogadtatását. A Jelenkor azonban a kötet irodalomtörténeti, emlékezeti értékére szeretné felhívni a figyelmet az összeállítással. Itt és most jelenik meg először (Márjánovics Diánának köszönhetően) az az 1968-as Mészöly-interjú, amelyet Béládi Miklós, Mészöly barátja, értő kritikusa készített vele, és amelyben a Pontos történetek, útközben kapcsán beszélik át a regény összes lehetséges műhelykérdését. Mészöly a regényt felesége magnóra mondott útijegyzeteiből írta, és az interjú további érdekessége, hogy Polcz is megszólal kétszer a beszélgetés során. Ez a kérdés a tárgya Szolláth Dávid tanulmányának is: milyen megfontolások alapján írta át Mészöly Polcz nyersanyagát, milyen lehetett ez a kapcsolat, amely lehetővé tette, hogy a feleség nyersszövegéből a férj írjon könyvet? Gelencsér Gábor Jelenetek egy házasságból címmel azt veszi sorra, hogy a levelezéskötet alapján mi újat lehet megtudni Mészöly igen széleskörű filmes kapcsolatairól. Nem a levelezéskötetről szól, hanem az első Mészöly-élményről Láng Zsolt izgalmas, érzéki esszénovellája, a Miniatúr húsdaráló.

A januári szám egyébként is azt a benyomást kelti, hogy túl gyorsan szalad az idő. Tóth Krisztina például állítólag ötvenéves. Kemény István köszöntőjénél jobb, pontosabb, szebb összefoglalót a Tóth Krisztina-jelenségről nehéz volna mondani. Annak is jó példája ez a köszöntő, hogy hogyan lehet egy kultikus alkalommal elhangzó szöveget értelmes mondatokkal megtölteni. Kultusz és kritika a kérdése egy rendhagyó kritika-közlésnek is. Kőrizs Imre 2014 év elején küldte el bírálatát a Holminak Borbély Szilárd Nincstelenekjéről, ám amikor hírét vette Borbély halálának, elállt a közléstől, mondván, hogy ez a nekrológok, nem a kritikák ideje. Azóta eltelt négy év, sajnos Holmi sincs már, Kőrizs kritikája azonban ma is érvényes, megtárgyalható kérdéseket vet fel, ezért döntöttünk a kései publikálás mellett. Múltat elevenít fel Csordás Gábor verse is, a Levél a tengerész-szeretetotthonból: Pálinkás Györgyre emlékezik és a Fél korsó hiány antológia csapatának szebb napjait idézi fel. Reményi József Tamás pedig barátját, kollégáját, parodista-társát, Tarján Tamást és közös idejüket.

Azért nem csak az eltűnt idő keresése a januári szám. Várható, hogy hamarosan megjelenik Oravecz Imre Ókontrija, a magyar–amerikai családi saga következő kötete, erre emlékeztetnek az újabb részletközlések. Hasítás címmel készül az új Garaczi László-regény, ebbe is beleolvashatunk most, valamint Méhes Károly kiváló elbeszélésébe. A versek közül Nádasdy Ádám, Aczél Géza, Wirth Imre, Fenyvesi Ottó, Demény Péter, Vaszilij Bogdanov, (a Csordás-versben megszólított) Meliorisz Béla műveit ajánljuk melegen. A kritikák közül Inzsöl Kata Szeifert Natália új regényéről szóló írását, Zelei Dávid szellemes írását García Márquez magyar vonatkozású kötetéről, Szénási Zoltán Visy Beatrix Babits-könyvéről szóló recenzióját. Havasréti József ezúttal a nyolcvanas évek alternatív zenéiről ír a Pokoli aranykor című kötetben közzétett korabeli koncertplakátok kapcsán. Folytatódik Sz. Koncz István népszerű beszélgetés-sorozata, ezúttal Tímár Róbert doktorral.