Schwer Lajos (1925–2009) festményei nemrég kerültek elő egy drávaszabolcsi hagyatékból. A főként az 1970-es években festett alkotásokon – jellegzetes kismesteri attitűdként és egy korszak szellemi légkörének lenyomataként – az egész emberiség világméretű politikai, társadalmi szorongásainak szürrealista víziói jelennek meg. A képek részletei az akadémikus realizmus jegyében ábrázolják a motívumokat, míg ezeknek a motívumoknak a kompozíciós összefüggése a kollázs technikáját alkalmazza. Szocreál jelenetek ironikus-kritikai átirataként lakótelepek, nyaralók, üzemek és a nagyvárosi utcák világa fájdalomtól és félelemtől torzult vagy csak szomorú arcok tekintetében látható a hetvenes évek jellegzetes tárgykultúrájával. Az Eszpresszó című festmény pszichedelikus közegében ott ülhet a Cseh Tamás-dal főhőse is:

„Azt hiszem ismer, nevem Szeberényi
neves közgazdász, ne hagyjon így élni.
Alkotó munka vár tehetségemre,
ha sosincs záróra, nincs ki elvégezze.
Ez a mondén élet, félek korrumpálna
Vár a közösség építő munkája.
Az új mechanizmus kulcsembere voltam,
és most itt végzem egy presszóban holtan.”

Schwer Lajos rajztanulmányait 1942-ben az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Általános Rajzszakán végezte, katonai és pedagógiai diplomáját 1953-ban a Szovjetunióban, rajztanári diplomáját 1966-ban a Szegedi Tanárképző Főiskolán szerezte, később magas rangú katonatisztként ment nyugdíjba. Munkásságának így különös ellentmondása, hogy festményein azoknak a háborús félelmeknek a látomásait és sötét rémképeit ábrázolja, melyeknek alezredesként, a katonai hatalom hivatásos tagjaként voltaképpen egyik aktív előidézője volt.