Ne éljen Eduárd. Úgy tűnik, Kovács András Ferenc megírta a maga A walesi bárdokját. Nehezen magyarázható másképp a márciusi Jelenkor nyitóversének költői gesztusa. Csak most bárdok helyett színészek mennek a levesbe. Gyanítható, hogy a Székely György színháztörténész emlékének ajánlott vers nem pusztán a színháztörténeti téma miatt idézi fel épp a londoni színházak 1642-es bezáratásáról szóló rendeletet.
 

„Pojácák, térdre! Végre teljhatalmat
Ragadt hites nép, birkaparlament –
A Lordprotektor szobra fényesül, ráng
London fölött a vasbordájú mennybolt.”

Bizonyos szempontból szerencsésnek is mondható korunk, hiszen újabban azok is kipróbálhatják a politikai allegóriák olvasását, akik már a Kádár-korszak után nőttek fel.

Ókontri, vagyis óhaza. A családi saga addig jó, amíg nem akar véget érni. Márpedig az amerikázó Árvai család többgenerációs története szerencsére nem akar. Oravecz Imre a Szajlán játszódó Ondrok gödre (2007), majd a Kaliforniai fürj (2012) ohiói és kaliforniai helyszínei után trilógiává kerekíti a családtörténetet. Az újabban megjelenő részletekben a visszatért Árvai fiú szemével látjuk viszont az ókontrit, benne a falut. Árvai Steve most épp egy motorkerékpárt vesz magának, egy úgynevezett Népmotort. Kiválasztja, kikeveri a neki megfelelő benzinkeveréket, bejáratja, menőzik vele a faluban, effélék. Ez a főtéma, amely érzékletességével, részletgazdagságával leköti az olvasó figyelmét. A természeti vagy technikai világ alapos megfigyelése szinte szemfényvesztés Oravecznél, arra való, hogy ami lényegesebb, áttételesebb, az a háttérben, észrevétlenül tudjon hatni. Például az a tapasztalat, hogy az öröknek és változatlannak vélt magyar paraszti szemléletnek jót tesz azért, ha az illető paraszt történetesen az Egyesült Államokban szocializálódott és képes máshonnan nézni a magyar világot.

Motorra Magyar! Vegyél Népmotort!

Autopatográfia. Ha valaki nem találkozott korábban ezzel a műfaji elnevezéssel, Gács Anna tanulmánya után bizonnyal meg fogja jegyezni, mi is ez. Gács Amatőr testünk címmel egy angol és egy magyar feminista művész munkáit veti össze. Mindketten felzaklató autoportré-fotókon dokumentálták saját betegségüket. Az elemzés fókuszában Jo Spence „bumfordiságukban szubverzív” öndokumentáló sorozatai, például a Picture of Health és Horváth M. Judit Privát képek című szériája vannak. A tanulmány foglalkozik a képek szubverzivitásával, memento mori-jellegével, a női test nem-kanonikus, provokatív megmutatásával, mindezt szoros összefüggésben az amatőrség és profizmus esztétikai és művészetszociológiai kérdéseivel.

Csé a görögökről. A betegség felzaklató képei után valami egészen más következik. Már a felütésben megmutatkozik egy olyan szemlélet, amely szerint a tudomány vigasz és gyógyír minden földi bajra. A szöveg egyébként igazi kuriózum. Takáts József adja közre Cs. Szabó László kései előadását, amelyet akkor tartott a Képzőművészeti Főiskolán, amikor harminckét éves emigrációját először megszakítva hazalátogatott Budapestre, azaz 1980-ban. A címe: Mit adott Európának a görög kultúra? A szöveg újabb bizonyítéka Cs. Szabó elképesztő műveltségének, intellektuális eleganciájának, no meg annak, hogy akinek Kerényi Károly volt a barátja, az fölcsipegethetett ezt-azt klasszika filológiából. Az, hogy az előadás ebben a Jelenkor-számban jelenik meg, véletlen. Mégis jó helye van itt: nemcsak az emigráció és a hazajövetel motívuma ismétlődik meg, hanem a politikai allegóriáé is. Ma is különleges élvezet ugyanis úgy olvasni a szöveget, hogy közben figyelünk azokra a célzásokra, amelyektől a korabeli hallgatóságnak futkosott a hátán a hideg. Primér művelődéstörténeti értéke mellett ez az előadás iskolapéldája lehetne a politikai kettős beszéd művészetének is. Ehhez az olvasathoz Takáts bevezetője ad hasznos támpontokat.

Sok szép és jó van még ebben a számban. Kiváló versek és prózák, jobbnál jobb tanulmányok Nádas Péterről, Kertészről, Vaszilij Grosszmanról, a Saul fiáról nagyszerű kritikák Selyem Zsuzsa, Orcsik Roland, Eleanor Catton regényeiről és különböző Csehov-átiratok elemzéséről. De nem lehet egy ajánlóban minden patront ellőni, úgyhogy tessék hamar megvenni és elolvasni a márciusi számot!