A lapszám több mint egyharmadát egyetlen közlemény tölti ki. Térey János műve 2015-ös regényének, A Legkisebb Jégkorszaknak a drámaátirata. Számos olvasat elképzelhető. Kezdve a legegyszerűbbtől, hogy tudniillik, aki nem olvasta a regényt, az most pótolhatja. Egyébként izgalmas lehet megfigyelni, hogyan alkalmazza Térey színpadra saját művét, mit hagy el, mit tart meg. De a dramaturgiai jellegű finomságok mellett az is érdekes, hogyan változik-alakul a politikai akusztikája a műnek. A két éve megjelent regény az akkori közeljövőben játszódik, azaz közeledünk a fikcióban „beígért” világhoz…

A színmű mellett jutott azért bőven hely másnak is. A versrovat élén Sajó László megrázó halálvers-ciklusa szerepel, a fiatalabb költőket Ijjas Tamás és Bognár Péter, valamint Mohácsi Balázs képviseli, aki ezúttal az amerikai, nemrég még pályakezdő és pillanatok alatt világszerte ismertté lett Saeed Jones verseit közli saját fordításában és kommentárjával.

Prózák. Patak Márta kiváló regényrészlete mellett Csaplár Vilmos közöl novellát ebben a számban.  A Major csíkja elkeserítő és pontos emlékkép a rendszerváltás idejéről. Tudjuk, Csaplár mindent tud erről az időszakról, nem szépít, nem színez. Akkoriban is igen változatos módokon mentek tönkre magyar családok, hát ez volt az egyik forgatókönyv. A kérdés -- menni innen vagy maradni? – viszont továbbra is aktuális.

Nemrég egyik ajánlónkban morfondíroztunk azon (mert hol máshol morfondírozzon a szerk., mint egy rövid ajánlóban), hogy egy közel hatvanéves lap hogyan gondozza és mutassa be a saját, egyre gyarapodó múltját. Hát úgy, hogy lehetőleg gyakran frissítse – a tartalmat, az emlékezetet. Ebből a szempontból is nagy öröm a két archív, leletmentés-jellegű Mészöly Miklós-közlemény. Az egyik egy 1979-es rádióinterjú leirata, amelyet Mészöly barátja és értő kritikusa, Szörényi László készített, és nyomtatásban itt jelenik meg először, a másik ízelítő a Jelenkor Kiadó gondozásában még idén megjelenő Mészöly Miklós–Polcz Alaine-levelezésből. Annak is a legelejéről. Itt is több olvasat kínálkozik. Egyrészt a romantikus, hiszen a fiatal szerelem ideje ez. Másrészt történeti, hiszen mindketten hozzák magukkal a háború traumáját, és masíroznak bele a gyorsan sötétedő Rákosi-korszakba. No meg az anekdotikus, mert amikor magánlevelezésekbe kukkolunk, akkor – ne szépítsük – ebben a filológiai érdeklődésnek kozmetikázott pletykaéhségünk is szerepet játszik.

Művészetkritika. Breaking news értékű, ha a lap képzőművészeti rovatának szerkesztője szólal meg közvetlenül. Ország Lili életmű-kiállításáról és annak katalógusáról ír jót s rosszat Várkonyi György. Péntek Imre a nagyobb figyelemre érdemes, pécsi kötődésű alkotóról, Erdős Jánosról nemrég megjelent monográfiát (Novotny Tihamér munkáját) szemlézi.

Irodalomkritika. Bedecs László Varró Dániel Mi lett hova? című kötetéről közöl átfogó, pálya-értékelő, tanulmány-súlyú kritikát. Kálmán C. György szokásosan lucidus kritikája (Sajó László: Aszfaltangyal. Képaláírások) a lapszámbéli Sajó-versek függelékeként is olvasható. Balogh Tamás Stefan Hertmans Háború és terpentin című regényéről számol be. Balogh az utóbbi években rendszeresen tudósít a lapban holland/flamand irodalomról, soha rosszabb idegenvezetőt!