Szeretnék mondani valamit az életemről

2016. október, lapszámajánló

A szerk.

Szvoren Edina áldilettáns címadásától a normandiai partraszállásig: megjelent a Jelenkor októberi lapszáma. (Bónusz: hajózási szakkifejezések!)

„Szeretnék mondani valamit az életemről” – ha egy efféle címet meglátunk, joggal gyanakodhatunk arra, hogy a szerző krónikus önkifejezésben szenved, és megint összetévesztette valaki az irodalmi művet az önismereti terápiával. Más eset, ha – mint az októberi szám első prózájának esetében – a szerző Szvoren Edina. Akkor megnyugszunk, everybody calm down, az áldilettáns címadás nyilván nem véletlen. A cím iróniája valami csavart ígér, és nem is fog senkit becsapni.


A második kiemelt írás címe nem árul el sokat: „Hét”. Ez Elfriede Jelinek Téli utazásának hetedik fejezete vagy felvonása. Annyiban hasonlít egymásra a két szöveg, hogy itt is elmond valaki valamit az életéről. Egy elmegyógyintézetbe került apa hol világos, hol látomásos beszéde a lányáról és a feleségéről, akik elhozták őt ebbe a túlzsúfolt bolondokházába. A mű életrajzi háttere Jelinek édesapjának utolsó életszakasza, aki elhatalmasodó Alzheimer-kór miatt került hasonló intézetbe. Ahogy fordítói előszavában Halasi Zoltán írja: „Monológot olvasunk, egyre mélyülő tragédiát, egy ember felszámolódását, felszámoltatását.”


Vannak további műfordítások is a számban. Például Jorie Graham kiváló verse Zilahi Anna fordításában. A cím Európa, a helyszín Omaha Beach, a dátum 2003. A normandiai partraszállás helyszínének mai képe és emlékfoszlányai. Igazi, nagy szemlélődő vers, pátosz nélküli. József Attilától ismerős helyzet, a költő nézi a vizet, s benne a történelem hullámzását.


És van még furcsa cím is: „Csarnak, patrác, csereb”. Csak annyit árulunk el, hogy ezek hajózási szakkifejezések, a többit a Kappanyos Andrással készített, a műfordítás gyakorlatáról és elméletéről szóló beszélgetésből lehet megtudni.


A számban két megemlékező összeállítás olvasható pécsi művészekről. Az öt éve elhunyt Makay Ida – pécsi költő, tanár, a Jelenkor régi munkatársa – hagyatékából közlünk leveleket Bertók Lászlótól, Lator Lászlótól, Pilinszky Jánostól, Somlyó Györgytől és másoktól. A nemrég eltemetett Bencsik István szobrászművészre tanítványai és tisztelői emlékeznek: Havasréti József, Rezsonya Katalin és Tompa János Csaba.


A kritikarovatban Lapis József Tóth Krisztina, Gyürky Katalin Daniela Kapitáňová, Thomka Beáta Aleš Debeljak kötetéről ír, Balogh Tamás pedig egy Thienemann Tivadarról szóló tanulmánykötetről.

2016-10-05 17:20:00