1930-ban Zámolyon született paraszti családban, ám a népi írók egy országos kezdeményezésének köszönhetően a pápai Református Kollégiumba járhatott, s ott szerzett érettségit. Az ELTE Orosz Intézetébe nyert felvételt, de tanulmányait súlyos tüdőbetegsége miatt félbe kellett hagynia. Az irodalmi életbe 1953-ban robbant be, ekkor figyeltek fel tehetségére a kritikusok. Ezután több folyóiratnak is rendszeres munkatársa lett. 1958-tól ’68-ig szabadfoglalkozású íróként dolgozott, majd ’68-tól ’88-ig a MAFILM dramaturgja volt.

Csoóri a Kádár-korszakban az ellenzéki értelmiség egyik vezéralakja, a rendszerváltást megelőző ikonikus gyűléseinek, a monori és a lakiteleki találkozóknak egyik előkészítője, később az MDF egyik alapítója volt. Egy baráti körbe tartozott többek között Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval és Konrád Györggyel. Tőlük azonban a rendszerváltás éveinek kultúrharcai során eltávolodott.

A rendszerváltás idején az akkor induló Hitel folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, majd a ’90-es években főszerkesztője volt. Ezzel párhuzamosan a Magyarok Világszövetségének elnöke, ilyen módon kezdeményezője volt például a Duna TV létrehozásának.

Utolsó éveit nagybetegen, visszavonulva töltötte. Csoóri Sándort a magyar kormány saját halottjának tekinti.

Csoóri költészete különös elegyet alkot: magán hordozza a magyar népiesség jegyeit, ahogyan az európai modernség poétikai fejleményei is megmutatkoznak szövegalkotásában. Szövegeiben egyaránt felfedezhető a népi témákat megközelítő tárgyilagos, realista, olykor szociografikus látásmód, másutt népmesei motívumok, dalformáiban pedig a népzene hatása. Ám ehhez társul egyfajta látomásosság is, absztrakció, aminek következtében költészete végső soron talán egyfajta népi szürrealizmusként írható le.

(Fotó: Fortepan)