Ilyenkor mindig igyekszik jobban kitenni magáért a szerkesztőség. Ne csak hosszabb legyen, hanem az átlagnál erősebb, olvasmányosabb is a dupla szám. Kitartson a nyári két hónapra, legyen mit olvasni strandon, és még azok is megvegyék, akik augusztus végén jönnek vissza a nyaralásból. És tényleg van miből válogatni. A különösen gazdag anyagból négy olvasmányra hívjuk fel a figyelmet, ám ezzel még a prózarovat kínálatát sem merítettük ki.

Viktoria Tokarjeva Mi legyen? című elbeszélése Arató Eszter fordításában. Hasonlóan a tavaly decemberben közölt novellájához, megint erős, realista női elbeszélés a késő-szovjet világból. Józan, illúziótlan szöveg, a hősök pontosan látják a világot, meg azt is, hogy nem tudnak változtatni rajta.

Krusovszky Dénes prózája „proustozás” – mai magyar miliőben. Azaz szemlélődő, emlékidéző, finom részleteket pontosan megfigyelő próza, ízekkel, szagokkal, kevés cselekménnyel, megállított vagy lelassított idővel. Sokat ígérő részlet, megérdemli, hogy nyári olvasmány legyen, és hogy olyankor olvassuk, amikor nem zavar meg semmi. (Krusovszky Elégiazaj című kötetéről pedig Kálmán C. György kritikáját olvashatjuk.)

Nádas Péter készülő emlékiratának újabb részlete: Világló részletek. Úgy tűnhetett az eddigi részletközlések alapján, hogy Nádas a nagy művek nyelvi és formai bravúrjai után elkezd egyszerűen, keresetlenül mesélni. A most megjelenő részlet azonban azt mutatja, újra itt van a sokszálú, összetett, a Párhuzamos történetekből ismerős szerkezet. A részlet egy szerdáról szól, egyazon napon bekövetkezett elszórt európai eseményekről – melyek többnyire rémségesek voltak, tekintve, hogy ezen az 1942-es szerdán háborúban állt a kontinens –, s melyek közül az egyik az emlékező születése volt. Az új Nádas-emlékirathoz kapcsolódik a visszatekintés a régi, fikciós Emlékiratokra: Csordás Gábor idézi föl a ’86-os nagyregény kiadástörténetét.

Kósa Gergely. Egy bizonyára sokak számára még ismeretlen fiatal képzőművész, ő ennek a számnak a meglepetése. Írása (Poroló. Bulcsú utca 21/A) és különféle technikájú képei, valamint Perneczky Géza kiállításmegnyitó-szövege együtt mutatják be Kósa Gergely – egyszerűen szólva – „bérház-projektjét”. Az írás a címben megjelölt pesti ház mikrotörténelmét, közösségi emlékezetét tárja fel. Meglepően gazdag ez a történet. Szó van a leghíresebb lakókról, Simon Jolánról és Kassákról, a csillagos ház-korszakról, a szerző gyerekkori személyes emlékeiről, és sokat megtudhatunk a gangon ülő nénik tereferélésének természetéről is. A szöveg támaszkodik Ungváry Rudolf (szintén a Jelenkorban) megjelent memoárjára, mely ugyanennek a bérháznak a közösségét ábrázolja az ostrom idején és Vas Istvánnak Kassákék lakását bemutató lapjaira. A feltáró munka önmagában is roppant értékes volna, ám mindez voltaképp csak háttérképzés a képzőművészeti anyaghoz. Festmények, rajzok, lenyomat a kovácsoltvas gangrácsról stb. Kósa rendkívül összetett, történészi, irodalmár és művészeti készségeket egyesítő anyagából és Nádas Péter szövegéből közlünk a későbbiekben részleteket, valamint a galériában láthatók lesznek Kósa képei is.

Kósa Gergely: Bulcsú utca 21/A gangja: 4/3, 2016. (150x200cm, vegyes technika, vászon)

Az ajánlóból nagyon sok mindenki kimaradt, úgyhogy álljanak itt legalább a nevek:

Bakos Gyöngyi, Csordás Gábor (Nádasról), Egressy Zoltán, Friedrich Judit (Sári B. Lászlóról), G. István László, Görföl Balázs (Oravecz Imréről), Havasréti József, Kálmán C. György (Krusovszkyról), Keresztesi József, Kósa Gergely, Kőrizs Imre (Nagy Árpád Miklósról), Krusovszky Dénes, Lesi Zoltán, Major Ágnes (Beck Andrásról, Karinthyról), Marno János, Mikola Gyöngyi (Hetényi Zsuzsáról, Nabokovról), Nádas Péter, Németh Eszter (Weöresről, Palya Beáról, Gryllus Samuról), Orcsik Roland, Perneczky Géza (Kósa Gergelyről), Sajó László, Sipos Balázs (Pynchonről), Szijj Ferenc, Szolláth Dávid (Réz Pálról, Vas Istvánról), Szőnyi Ferenc, Thomka Beáta (Jhumpa Lahiriről), Viktoria Tokarjeva, Turi Tímea.