A Pécsi Országos Színházi Találkozó tavalyi politikai botránya óta a Jelenkor nem ad ki POSzT-különszámot, ami a lap állásfoglalását jelzi. A színházpolitikai helyzettől függetlenül azonban a júniusi szám továbbra is – immár tizenötödik éve – színházi szám, ez pedig a Jelenkor elköteleződését fejezi ki a magyar és a pécsi színjátszás mellett.

A színházi szám felépítése a korábbi években kialakult gyakorlatot követi. Most is vannak országos évad-áttekintések, színikritikák pécsi és nem pécsi bemutatókról, színháztörténeti írások, továbbá dramatikus művek. Ebben a két hétben átmenetileg a honlap is színházi profilú lesz.

Két évadáttekintés, ezúttal a Sándor L. István – Szűcs Mónika szerzőpárostól, valamint Stuber Andreától. Ezek a tanulmányértékű írások a budapesti, vidéki és határon túli magyar színházak emlékezetesebb, legalábbis említésre érdemesebb előadásait szemlézik. A lehetetlenre vállalkozva próbálnak meg első szintézist adni az elmúlt évadról, a nem hivatásszerűen színházba járó olvasó pedig regisztrálhatja, hogy már megint mennyi mindenről maradt le. Az összképek mellett egy közelnézet: Nánay István színikritikája az Örkény Színház Bagossy László által rendezett Mesél a bécsi erdő-előadásáról. Nánay előzékenyen kitér a sokáig mellőzött Ödön von Horváth munkásságára és a darab fogadtatástörténetére is.

Művek. Visky András Visszaszületése a privát és a közösségi emlékezést monológgal és karral színre vivő szabadverses dráma, amely a szerző Hosszú péntekének, vagyis a Kaddis a meg nem született gyermekért című Kertész Imre-regény színpadi változatának folytatása. (Részlete hamarosan a honlapon is megjelenik.) Peter Handke Jóslata a tautologikus álbölcsességek ad absurdumig vitt bohózata, s mint Weiss János, a fordító kísérőtanulmányából megtudjuk, a Rolling Stones zenéje ihlette színházi beatkoncert egyben. 

A magyar színház közelmúltja. Tarján Tamás Bertók Lajos (1966-2006), a fiatalon elhunyt legendás színész pályáját idézi fel. Pályi András egy meghatározó rendező és színházpedagógus, Székely Gábor munkásságára tekint vissza a róla szóló kötet (Jákfalvi Magdolna-Nánay István-Sipos Balázs [szerk.]: A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája) kapcsán, a szokványos könyvrecenziók keretein túllépő írásában. A „Megjöttek a jetik” az ő írásának címe, a pletyka szerint így fogadták a kisebb művészeti forradalmat hozó Székely Gábor – Zsámbéki Gábor rendezőpárost, amikor a Nemzeti művészeti vezetői lettek.

A színikritikáról. A közelmúlt formátumos szereplőire emlékező szövegek sorát folytatja P. Müller Péter írása. Az ő recenziója is visszatekintő jellegű, Koltai Tamásnak, a tavaly elhunyt színikritikusnak és főszerkesztőnek a kritika-kötetéről szól, és az életút értékeléséhez nyújt fogódzókat. Tompa Andrea, a Színház jelenlegi főszerkesztőjének írása a színikritika pillanatnyi helyzetéről szól. Egyes lapok (köztük a Színház) ellehetetlenítéssel felérő támogatás-csökkentésének idején teszi fel a kérdést, hogy szükség van-e egyáltalán ma még színikritikára. (Írásának egy részlete hamarosan a honlapon is olvasható lesz.)

Körkép a pécsi színházakról. A Pécsi Nemzetiben játszott A vágy villamosáról (r.: Rázga Miklós) és az Amadeusról (r.: Méhes László) Görcsi Péter ír, a Harmadik Színházban bemutatott Komámasszony, hol a stukkerről (r.: Vincze János) Nagy Imre közöl kritikát; a JESz műsorán lévő Retúrjegyet!-ről (írta és rendezte Kelemen Kristóf) és A mizantrópról (r.: Tóth András Ernő) pedig Szabó Viktória. A Bóbita Bábszínház eredményeiről és terveiről a Sramó Gábor igazgatóval készült interjú tudósít.

Nekrológ. Závada Pál Réz Pált búcsúztató írása zárja a számot.