Kőrösi. A honlapon már búcsúztattuk Kőrösi Zoltánt. A lapban egy regényrészletével és Takáts József írásával köszönünk el a fiatalon és váratlanul elhunyt szerzőnktől. Regényének részlete (március 10-étől a honlapon is olvasható) megmagyarázhatatlan, természetfeletti jelenséget vizionál Budapestre, Kőrösire jellemző módon keverve a csodásat a nagyon is érzékletes valóssal.

Versek. Schein Gábor versei jó néhány éve reménytelen pontossággal dokumentálják közállapotainkat. Két újabb maradandó darab szembesít azzal, hogy „minden a régi”. A harmincas évek csikkszedői, ingyen levesért sorban állói megint verstéma. A Hó nélküli télről és a Rémeket szülő nyelvről szóló verseit március 15-én tesszük hozzáférhetővé a honlapon. Szabó Ádám finoman erezett emlékezet-versei Patak Márta öregségről szóló kispróza-rajzaival találkoznak. Nem kivonatolhatók, a reklámszöveg itt giccses vagy banális lenne. És találkozik egymással Bödecs László és Nyerges Gábor Ádám verse is, és nem csak azért, mert az utóbbi az előbbinek ajánlja művét.

Angolból fordított versek. Egyrészt Mark Strandtől, Krusovszky Dénes fordításában. Strand egyik versében a beszélő költészetet eszik, ettől kutyává változik, ami tökéletesen hihető. Szürrealizmusról beszélnek vele kapcsolatban, de hát ez épp mindennapi tapasztalat. Másrészt egy Seamus Heaney-összeállítás, attól a három fordítótól – Gerevich Andrástól, Imreh Andrástól és Mesterházi Mónikától –, akiknek a Hűlt hely című kötetet is nagyrészt köszönhettük.

Két próza. Ha valaki hiányolta volna eddig a Jelenkorból a Coelho-, a Jókai Anna-, vagy az Oravecz Nóra-szövegeket, most pótoljuk e hiányt. Selyem Zsuzsa novellája a felelős az ügyben. Egy ötvenes évekbeli romániai börtönben éldegél egy cimex lectularius, ő az elbeszélő, és a fenti szerzők épületes mondataival értelmezi a világ nagy kérdéseit. A szöveg kafkás rovar-abszurd és vicces szövegmontázs, amelyben a nevezett szerzők modorosságai találkoznak a történelmi rémlátomással. Németh Gábor regényrészletét (Egy mormota nyara) ínyenceknek ajánljuk. Intellektuális és érzéki, történetmondó és esszéisztikus, nekilendülő-megtorpanó, elegáns és slendrián, összességében tehát nagyon némethgáboros szöveg, amit már az felértékel, hogy nem minden nap lehet tőle prózát olvasni.

Keserü Ilona: Véres kép (fotó: Szabóky Zsolt)

Tanulmány-rovat. Egy történelmi esszé Közép-Európáról a nemrég elhunyt szlovén szerző, Aleš Debeljak tollából és egy művészettörténeti tanulmány Aknai Katalintól, amely Keserü Ilona iparterves közegét, képeinek fogadtatását tekinti át gender-szempontból, kritikusan és revelatív következtetésekkel – ez utóbbi írást színes képek illusztrálják.

Kritikák. Weiss János a szerzői élet titkának kérdését esszészerűen körüljáró írása Károlyi Csaba interjúkötetéről, Sághy Miklós részletes ismertetése Gelencsér Gábor nagyszabású filmtörténeti monográfiájáról és Nagy András Borhi Lászlónak a ’45 utáni amerikai–magyar kapcsolatokat feldolgozó könyvéről. A három tanulmányosan nagy ívű írás mellett két verseskötet-bírálatra is jutott hely. Az egyikben Csehy Zoltán elemzi Áfra János szövegeinek testnyelvét, a másik – a szerző ígéretes debütálása a Jelenkorban – Evellei Kata kemény bírálata Nyerges Gábor Ádám kötetéről.

Sajnos nem Kőrösi Zoltán az egyetlen halottja ennek a számnak. Aleš Debeljak nevét is gyászkeretbe kellett tennünk, Szilágyi János György klasszika filológusra pedig Bélyácz Katalin emlékezik a PTE Klasszika Filológia tanszék részéről.