A százhatvan oldalon többek között Nádas Péter emlékiratának és Parti Nagy Lajos Réz Pállal készített életút-beszélgetésének egy-egy fejezete, Peter Handke előadása (fordította: Weiss János), Grecsó Krisztián, Ungváry Rudolf prózája, Schein Gábor, Kovács András Ferenc, Marno János versei, Dragomán György esszéje olvashatók. A bécsi Antonio Fian szellemes, éles szemű beszámolót közöl Pécsről (Szijj Ferenc fordításában), Takáts József esszéje a harmincas évekbeli és a mai prózakritika rejtett analógiájára mutat rá, Marosi Ernő két rövid kritikai esszéje a hamarosan megnyíló, nagy budapesti Csontváry-kiállítás és az esztergomi várkápolna-rekonstrukció problémáit járják körül.

Nádas Péter Párhuzamos történetekje váratlanul tízéves lett. Az opus magnumról szóló blokkban közöljük a német fordító, Christina Viragh esszéjét, valamint Selyem Zsuzsa és Radics Viktória tanulmányait. Az összeállítás és a Nádas-emlékiratok közlése a szeptemberi számban is folytatódik majd.

A kritikarovatot két versírással, versformákkal foglalkozó írás nyitja. Szigeti Csaba tanulmány értékű recenzióját (tárgya: Horváth Viktor: A vers ellenforradalma), majd Sántha József G. István László versformatár-szerű verseskötetéről írt kritikáját olvasva mindenki sajnálni fogja, aki nem figyelt eléggé a verstan-szemináriumon. Hiszen látható, a verstan vidám tudomány. Thomka Beáta a Zelei Dávid szerkesztette világirodalom-kritikai antológiáról, Balogh Tamás a holland Stephan Enter regényéről, Nagy Imre pedig Balogh Thienemann-kötetéről közöl recenziót.

A számot a két memoár-jellegű írás, Nádas Péter és Réz Pál visszaemlékezéseinek egy-egy részletével ajánljuk.