Rajk Judit és Kéringer László énekesek, valamint a csellista Zétényi Tamás különleges triója már több mint tíz éve játszik együtt. A formáció nevét adó passacaglia magyarul sétát jelent. Ennek szellemében a két részből álló műsor egy korszakokon átívelő zenei séta. A hangverseny első felében passacaglia formában írt vagy Dargay Marcell átirataiban azt idéző zeneművekkel és a tematikusan hozzájuk kapcsolódó egyszólamú énekekkel az „élet útján” (Passacaglia della vita) haladunk. Az összeállításban a kora középkori szerzőktől Hildegard von Bingen misztikáján és Landini kifinomult stílusán át Monteverdi madrigálművészetéig, sőt egészen Purcell Dido és Aeneasáig jutunk. Ezt követi az est második felében Tornyai Péter Jób könyvéből kiinduló, héber, ógörög, latin, angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz és magyar nyelvű idézeteket felhasználó kantátája, a Passacaglia della morte.

A koncert ötletét egy 17. századi gyűjteményben fennmaradt moralizáló ének adta. Az ismeretlen szerzőjű mű (egyesek szerint Stefano Landi műve) passacaglia, felirata: Passacalli della vita. A szöveg az élet dolgait valóban enciklopédikus részletességgel foglalja össze, de minden strófa végére odailleszti a tanulságot: „bisogna morire”, minden hiábavaló. Az ének címe Jób könyvének egy mondatát parafrazálja: „Homo fugit velut umbra” (Az ember árnyékként menekül – Jób 14,2), és „a dallam szinkópált ritmusa, monotóniája, a szöveg visszatérő tanulsága is ezt az őrült, hiábavaló és nevetséges menekülést jeleníti meg” – olvasható a Trio Passacaglia azonos műsorral adott korábbi hangversenyéről szóló kritikában.

Ám ebből a Jób-idézetből kihallani az emblematikus kurtági mottót is („virág az ember”), amelynek különböző – zenei és irodalmi – értelmezései bomlanak ki az est második felét adó Tornyai-kantátából, megteremtve a kapcsolatot nemcsak a műsor első felének zenéivel, de több ezer év szellemi hagyományával. Ennél többet azonban nem illik elárulni, mindenki maga döntheti el, hogy a fent idézett kritikát a koncertre készülve vagy az utána való elmélyüléshez olvassa el. Mindenesetre érdemes úgy készülni, hogy a gazdag zenetörténeti és irodalmi hagyatékot idéző műsor súlyos kérdéseket szegez a hallgatónak, a felemelkedéshez pedig legalább Hildegard von Bingen három szárnnyal szálló bölcsessége vagy Tornyai kantátájának tiszavirágjai szükségesek, na meg (ahogy az idézett írás fogalmaz) Kéringer László „édes hangú” tenorja, Rajk Judit „simogatóan sötét” altja és Zétényi Tamás „állhatatos” csellójátéka.

(Fotó: Szilágyi Lenke / Forrás: Facebook/europaikulturalis.alapitvany)