2011 januárja óta dolgozom a Jelenkor folyóiratnál. Ezalatt körülbelül húszezer lapoldalnyi szöveget tördeltem be. Ha jól számolom, 153 lapszámot. Ez nagyjából kivisz egy embernagyságú polcot. Akár lemérhetném kilóra is, de a kötődésnek nincs mértékegysége.

Személyesen kötődöm a Jelenkorhoz: jó visszagondolni a rengeteg jelenkoros programra, szerkesztőségi értekezletekre – és jó várni a következőt, részt venni a szervezésben, együtt gondolkodni, élvezni a végeredményt. Nagyon jó barátokat szereztem a Jelenkornak köszönhetően.

Fontos a kapcsolat szakmai része is. Lassan tizenöt éve dolgozom egy olyan szerkesztőségben, ahol nagyon sokat tanultam. Leginkább azt, hogy – bármiről is van szó – a munkát soha nem lehet megspórolni. Alaposságot és méltányosságra való törekvést tanultam. Szeretem, hogy a Jelenkorban szabadon lehet vitatkozni bármiről. Hogy akár hibázni is lehet, mert semmi sem tökéletes.

Ennél jobban dicsérni nem szeretném a lapot, ahol dolgozom. Aki idáig eljutott, alighanem tisztában van a Jelenkor jelentőségével.

A lap most bajban van, a pénzgyűjtő kampány az egyik legutolsó eszköz a kezünkben. Ez az a helyzet, amikor a sok is kevés, és a kevés is sok.

Kiss Tibor Noé kampánya egészében itt érhető el.

(Fotó: Komjáthy Zsuzsanna)