A PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék és a PTE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola által „miért kelt útra egyszer a szavak szárnyán, noha erre semmi sem ösztönözte őt” címmel szervezett kétnapos konferencia Borbély Szilárd életművével foglalkozott átfogóan, beleértve az életében megjelent könyveit, a posztumusz kiadásokat, valamint más, hagyatékban maradt írásokat. Az eseményt P. Müller Péter, a tanszék egyetemi tanára, a doktori iskola vezetője nyitotta meg. Beszédében megemlékezett a szerzőről és életművéről, főként a drámákról.

Az első nap három szekcióból állt, amelynek nyitó előadását Száz Pál tartotta Autoetnográfia, autofikció és narratív identitás Borbély Szilárd életművében címmel. Az előadás három fő alappillérre épült. Az első az önetnográfia és önéletrajziság, amely kapcsán szó esett a narrátor saját hátterének bemutatásáról, az autoetnográfiáról, amely a néprajztudományból származik, és a szerző saját származását, illetve származási területét vizsgálja. Száz Pál szerint ebbe a kategóriába tartozik az Egy elveszett nyelv (2013) című esszé, a Nincstelenek (2013), valamint a posztumusz megjelent Bukolikatájban (2022) is. Az előadás második súlypontja a származástörténet és a narratív identitás működése volt az életműben. Itt került szóba Mózes József, aki a szerző édesapjának állítólagos zsidó testvére. Emellett Száz Pál olyan szövegtöredékeket mutatott be, amelyekben a szerző életművére nagy hatást gyakorló, gyanakvást és lelkiismeret-furdalást keltő állítólagos nagybácsi szerepelt. Továbbá az autoetnográfia segítségével vizsgálta, hogy a Nincstelenek és a Bukolikatájban című szövegekben milyen vonatkozások találhatók Borbély szülőfalujára, Túrricsére. Az előadó felelevenítette a családi történeteket, az apai és anyai ág genealógiáját. Az utolsó témakör az autofikció és az identitáskonstrukció volt, amelyek átszőtték a szerző életművét. Száz Pál kiemelte a zsidó identitáskonstrukciót, amelyben szerepet játszanak a falu elhagyása, a számkivetettség és kivonulás mintái.

Az első szekcióban Vilmos Eszter tartotta meg előadását Lokális emlékezet a Nincstelenekben címmel. Az előadó beszélt a holokauszt transznacionális emlékezetéről, valamint az USA-beli és a közép-kelet-európai holokausztirodalom különbségeiről. Az előadás fókuszában a lokális emlékezettel foglalkozott Borbély Szilárd regényében. Az előadásban a lokális tér mint lokális emlékezőközösség és mint „(fő)szereplő” is megjelent. Vilmos kiemelte Borbély szülőfaluját, Túrricsét, amely elszenvedte és szemtanúja volt a 20. század történelmének. Az előadás célja az volt, hogy feltérképezze, „a lokalitás miként teremt poétikát Borbély Szilárdnál”, valamint hogy ez miként lép párbeszédbe a kortárs holokausztemlékezeti narratívával.

A szekció második előadását Rétfalvi P. Zsófia tartotta, melynek címe Borbély Szilárd és az életrajzi textualizáció volt. Rétfalvi a „Nyugszol a’ nyárfáknak lengő hívesében” – Tanulmányok Csokonairól című habilitációs értekezéssel foglalkozott. Az előadás fő célja az volt, hogy bemutassa Borbély irodalomtörténészi portréjának alakulását, valamint hogy kötetének módszertanát a kortárs monográfiaírási tendenciák között elhelyezze. A szekció utolsó előadója László István volt, Kortárs olvasási stratégiák Borbély Szilárd recepciójának tükrében című előadásában elmondta, kutatásának fő célja a szerző tizenegy kötete recepciójának összegyűjtése és strukturált kategorizálása, a recepció elemzéséből pedig nyelvfilozófiai, nyelvkritikai tanulságok vonhatók majd le a későbbiekben.

A második szekciót Visy Beatrix „ellenben az apa az műfaj”. Apa, fiú, identitás Borbély Szilárd (apa)regényeiben (Nincstelenek, Kafka fia) című plenáris előadása nyitotta meg. Visy szerint az aparegény mint a családregény új típusa jelenik meg Borbélynál. Az előadás hangsúlyosan tárgyalt kérdése az volt, hogy a Kafka fiában miként jelennek meg az önreprezentáció fő elemei, valamint az apa–fiú és a nagyapa–unoka kapcsolatok. Szó esett az aparegény kapcsán a múlttal való szembenézésről és a viszonyok sérülékenységéről, amelyeken keresztül a kelet-európai amnéziás emlékezetpolitika sajátosságai láthatóvá váltak. Visy rámutatott arra, hogy Borbélynál az apa fogalma alapvetően terhelt, ennek alátámasztása érdekében vizsgálta, hogy miként jelenik meg „a fiú »adóssága« az apának” alakzata. A „zsidó” identitást pedig mint a meghatározatlanság felismerését és felvett identitáshalmazt határozta meg Borbély műveiben. Bechtel Helga illusztrátor a Kafka fiához készített illusztrációiról beszélt előadásában. Bechtel a 2023-ban megtartott III. Budapesti Illusztrációs Fesztivál debreceni évfordulós, Csokonai Vitéz Mihály és Borbély Szilárd műveinek illusztrálására kiírt pályázatára készítette el golyóstollal a műveket, a három alkotást a közönség a konferencia ideje alatt megtekinthette – ezek a Kafka és az ikertestvérem, Kafka és az utcák és a Kafka és a bicikli címet viselik. Az előadásra reagálva Valastyán Tamás megjegyezte, hogy Borbély Szilárd „szignifikáns biciklista volt”, és neki nagyon tetszene a Kafka és a bicikli című illusztráció, sőt rajongana érte.

A következő előadást Csondor Soma tartotta Fénykép a kereszt helyén. Auschwitz ikonja Pilinszky János és Borbély Szilárd írásaiban címmel. A szóban lévő ikon nem más, mint egy fénykép, melynek a kompozíciója a halál felé vezető biztos utat sugallja. Ehhez a fényképhez kötődnek Pilinszky Auschwitz és Egy fénykép hátlapjára című versei. Ez az ikon megjelenik Borbély Haszid Szekvenciák ciklusában és A Testmélyhez című szövegben is. Borbély szerint Pilinszky egy olyan szimbolizáló erejű ikont talált, amely a kereszt helyébe léphetett, az előadó pedig ennek kapcsán fejtette ki, hogy ezt a gondolatiságot bizonyos változtatásokkal maga Borbély is átörökítette saját életművébe, továbbá hatással volt a szerző képszemléletére is. Branczeiz Anna Látja megelevenedni a kort. Borbély Szilárd Radnóti-képe című előadásában azzal vetett számot, hogy Borbély miként kutatta Radnóti költészetét, főképp Radnóti utolsó verseinek tükrében. Az előadó fő állítása az volt, hogy Borbély Radnótira „krónikásként”, „megfigyelőként” tekintett, így benne nem egyszerűen a „magyar holokauszt arcát”, hanem a lírikust kell látnunk, aki hordozza a magyar költői hagyományt.

A nap harmadik, egyben utolsó szekciójában Borbély Szilárd drámái kerültek középpontba. Elsőként Horváth Zsuzsa „Andersen újratöltve”. Borbély Szilárd: Ólomka és Papírlány című előadását hallhatta a közönség, amelynek tárgya Andersen A rendíthetetlen ólomkatonájának Borbély-féle továbbírása volt, a szerző az ólomkatona és szerelme viszonyát meselibrettóként gondolta tovább. Horváth előadásában hangsúlyozta, hogy Borbély munkássága igen jelentős a magyar drámaéletben, ezt jelzi, hogy számos színpadra vitt drámája van, ugyanakkor jelezte, hogy e darabok színre viteléhez különösen nehéz megtalálni a megfelelő színházi nyelvet. Cselle Gabriella előadásában Az Olaszliszkai című drámában jelen lévő cigányreprezentációkat vizsgálta. Az Olaszliszkán 2006-ban történt tragédia a média állandó témájává vált, Borbély drámája pedig nem csupán az eseményt írja le, hanem a bűncselekmény utáni tárgyalással is foglalkozik. Az előadó – a darab alcímének megfelelően – sorstalandrámának nevezte a szöveget. Cselle szerint a dráma szövege alapján eldönthetetlen, hogy a többségi társadalom, avagy a cigányság önreprezentációjával találkozik-e a befogadó. A kérdés megválaszolásához az előadó fontosnak tartotta a szöveg társadalmi kontextusának vizsgálatát.

Csete Borbála Kortárs (a)moralitás életre-halálra című előadása főként a szerző színpadra vitt drámáival foglalkozott. Az előadó szerint Borbély drámáinak színpadi megvalósulásai a „kőszínház nyelvi korlátairól tanúskodnak”. Csete vizsgálta a Forte Társulat által előadott Akár Akárki című darabot, és arra a konklúzióra jutott, hogy ez közelít leginkább a „szerzői szándékhoz, rétegzettséghez, gazdagsághoz”. Ő is megemlítette Az Olaszliszkait, amelyet a Katona József Színház vitt színpadra 2015-ben: az előadó sikerületlennek tartotta ezt a színrevitelt, mivel a színpadon félreértettségbe ütközött a szöveg. A nap utolsó előadását János Emília tartotta „Vanni vagy nem vanni?” Az elidegenült ember mintázatai Borbély Szilárd Akár Akárki című dramatizált példázatában címmel. A előadás Nietzsche és Heidegger filozófiai állítására épített, és a létezés kérdését vizsgálta. János Emília szerint a drámában az elidegenült ember jelenik meg, amelyet egzisztenciális zsákutcaként definiált. Az akárki-moralitást pedig a nagyobb társadalmi változások idejéhez kötötte: „Az Akárki moralitásjátékok példázatának hőse az egész emberiséget (mindenkit), a sokaságból egy határozatlan vagy egy meghatározott személyt, vagy pedig személyek valamilyen szempontból jól elkülöníthető csoportját képviseli.”

A konferencia második napját Valastyán Tamás nyitotta meg plenáris előadásával (Ars poetica „reductiva”. Létértelmezés és önkép Borbély Szilárd Vitéz László dala című versében). Az előadás során tárgyalt vers 2011-ben jelent meg Kemény Henrik halálának alkalmából Vitéz László dala címmel. Valastyán kiemelte, hogy a szövegben megjelenik a báb motívuma, amely közvetítő az emberi és nem emberi között. Érvelésében azt az elméletet használta fel, amely szerint a bábfigurák a kőszobrok utódai, amelyek élettelenek, de kapcsolatot tartanak a transzcendenssel. Az előadás a marionett mozgatását a lélek táncaként írja le, amely kapcsán Valastyán bemutatta Pilinszky Trapéz és korlát című kötete és Borbély verse közötti intertextuális viszonyt. Az előadó a bábszínházat és a cirkuszt sajátos világszemléletként és a létértelmezés retorikai indukciós eszközeiként beszélte el.

Bánki Benjámin Titkaink gépisége. Az elektronikus közvetítés és az élet egybeíródása Borbély Szilárd Halotti Pompájában címmel tartotta meg előadását. Az általa vizsgált szöveg A vírus neve: Killer Amor volt, amelynek elemzése során kiemelten foglalkozott az új médiumok jelentőségével. Balázs Katalin a nőiség és az anyaság megjelenését vizsgálta Borbély Szilárd A Testhez című kötetének tükrében, hangsúlyt fektetve a nők áldozattá válásának vizsgálatára, amelyet az előadó társadalomtörténeti keretbe ágyazott. Balázs Katalin kiemelte az önként vállalt szenvedés és az elszenvedés közti különbséget, amelynek köszönhetően kialakult az a tétel, hogy a szenvedésnek akkor van értelme, ha jobbá válik tőle az én. Az előadó állítása szerint Borbély életművében a nők azok, akik testük révén elszenvedők és áldozatok, az alkotásaiban emellett hangsúlyos, hogy a szenvedésnek nincs értelme, az élet kiszámíthatatlan szelekciók soraként jelenik meg. Balázs ugyanakkor rámutatott arra, hogy az irodalom jó eszköz arra, hogy a teher elviselhetőbbé váljon.

A második szekciót Klajkó Dániel Mítosz és halál. Borbély Szilárd Bukolikatájban és Fekete Vince Halálgyakorlatok című lírakötetének poétikai és szemléleti hasonlóságairól című előadása nyitotta, melyben feltárta a két szerző nyelvi törekvéseiben rejlő hasonlóságokat.  Az előadó kiemelte, hogy mindkettőjüknél megjelenik a halál és a kizuhanás fogalma, amelyeket határfenoménekként nevezett meg. Borbélynál ezt a falusi gyermekkor és a nyelvi, kulturális elemek elveszítésével azonosította, Feketénél pedig a cím implikálja a közösségből való kizuhanás és a halál képét.

Pintér Dóra előadása az Apák felé. A lelkiismeret problémája Borbély Szilárd regényében (Kafka fia) címet kapta. Pintér az előadásában az „apanyelv” fogalmát vezette be, amelyen keresztül a sodródás és otthontalanság nyelvi determinizmusokban való megjelenésével foglalkozott. Az előadó a nyelvet az én önmegvalósító erejeként definiálta, az apa figurájára pedig egzisztenciális determinánsként tekintett. Az előadás kiemelte az apa–fiú kapcsolatát jellemző adósságtudatot, emellett szóba került az ikerség, amelyet az én hasadásaként definiált az elemzés.

A konferencia utolsó előadása az előbbiekhez képest rendhagyó módon többszerzős munka volt, amely az irodalom és a pszichológia határterületén mozgott. Kiss Georgina, Flach Richárd (PTE BTK Pszichológia Intézet) és Osváth Péter (PTE ÁOK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika) tartott előadást Az önpusztítás kódjai Borbély Szilárd Egyre rövidebb szavak című kötetében. Irodalompedagógiai, iskolapszichológiai és pszichiátriai megfontolások címmel. Az előadók azzal foglalkoztak, hogy milyen veszélyekkel járhatnak a reflexió nélkül hagyott – és olvastatott – szuicid tartalmú szövegek, ennek kapcsán példaként hozták fel a múlt évben középiskolásoknak ingyen osztogatott Egyre rövidebb szavak cím kötetet. Az előadás első része a szuicidológiával foglalkozott pszichológiai szemszögből, a második részben pedig a Hosszú nap el című műben vizsgálták a nyelvi markereket és gyűjtötték össze a tagadószavakat. Az előadók a kutatás tétjét abban látták, hogy az irodalmi szövegelemzés a közoktatásban utat nyithat az iskolapszichológiai diskurzusnak.

A konferencián hallott előadások átfogóan foglalkoztak Borbély Szilárd életművével és annak recepciójával. A szünetekben és a konferencia szekciói után a kutatók és a hallgatóság között kialakult a diskurzus a szerző műveiről és az elhangzott előadásokról – termékeny eszmecserét hozott a két nap.

(Bélyegkép: Burger Anna)