A PécsLIT fesztivál zárónapjának reggelén Ágoston Zoltán tartott irodalmi sétát Pécs belvárosában, miközben a Jelenkor folyóirat történetéről, városhoz fűződő viszonyáról mesélt. A nap folyamán a Belvárosi Fiókkönyvtár udvarában Retro könyvvásárt is tartottak.

Az első délutáni irodalmi eseményen Puskás Pannit új, Megmenteni bárkit című regényéről Simonfalvi Anita, a Csorba Győző Könyvtár munkatársa kérdezte. A szerző a regény írásáról elmondta, hogy korábbi novelláskötetére (A rezervátum visszafoglalása, 2021) kapott pozitív visszajelzések után mert komolyabban elköteleződni a regényírás mellett. Könyvének három központi női szereplője van, akik a beszélgetőtárs megjegyzése szerint jól elkülöníthető hangon szólalnak meg. Puskás a regény három szólamát színházi monológokhoz hasonlította, azt szerette volna elérni, hogy a különböző megszólalások eltérő világokat fejezzenek ki. Simonfalvi szerint a regényt különféle problémákkal, függőséggel, szorongással küzdő, terhelt karakterek népesítik be. A szerző erre reagálva kifejtette, hogy ő maga is érzi, a könyv alkalmas különféle pszichologizáló olvasatok létrehozására, a regényét azonban inkább társadalmi, szociológiai keretezéssel képzelte el, alapvetően az érdekelte, hogy az európai társadalmakban minként működik a szolidaritás. A beszélgetőtárs a regény főbb karakterei közül az anyát emelte ki, mint akinek a szerepével leginkább azonosulni tudott. Puskás szerint bár mindhárom főszereplő követ el hibákat, mégis mintha társadalmilag úgy lennénk kondicionálva, hogy az anyáknak nehezebb megbocsátani. Éppen ezért úgy akarta megírni a történetet, hogy ne csak az anya hibáit jelenítse meg, hanem annak hátterét is, amely által megérthetővé válnak tettei. Simonfalvi Anita a beszélgetés végéhez közeledve megemlítette, hogy két különös karakter is megjelenik a regényben: Mundruczó Kornél rendező, valamint Paksi Endre, az Ossian énekese. Puskás elmondta, hogy Mundruczó szerepeltetése egyfajta hála volt azért, hogy a Jupiter holdja (2017) című filmjével azon kevés magyar művész közé tartozott, aki reflektált a menekültválságra. Paksi Endre kapcsán Puskás felelevenítette az Ossian 2000-ben tartott, legendássá vált debreceni koncertjét. A beszélgetés végén felolvasott regényrészletben ez a történet elevenedett meg.

Öt órakor Peer Krisztiánnal Bizony című verseskötetéről Németh Róbert író, újságíró, zenész beszélgetett. Az egyébként is oldott beszélgetés agóra jellegét csak erősítette, hogy a szigorú diétán lévő Peer a táskájából egy karalábét vett elő, amit aztán a beszélgetés során elcsipegetett. A beszélgetés a költői pálya első szakaszának újraértékelésével kezdődött. Peer szerint a 42 (2017) előtt megjelent versesköteteit bár kedvelte a kritika, ő maga olyan szövegeknek látja őket, amelyek mintha megrekedtek volna az ötlet fázisában. Mivel jövőre ötvenéves lesz, gondolkodott korábbi köteteinek újrakiadásán, amikor azonban elővette őket, valósággal sokkolták. Mivel jellemző rá, hogy írásait „jóra olvassa”, hosszabb időszaknak kellett eltelnie, hogy szenvtelenebbül tekinthessen korábbi verseire. Az átírással nem az a célja, hogy a mai irodalmi ízlés és beszédmódok felé hajlítsa korábbi költészetét, hanem az, hogy a bennük rejlő lehetőségeket kibontsa. Peer beszélt azokról az okokról, amelyek miatt hosszabb időre abbahagyta a versírást, szót ejtett a költészethez való visszatalálásának körülményeiről is, de érdekes szempontokat vetett fel a Bizony kötettel kapcsolatban is. Míg a 42-ben és a Nem a sajátodban (2019) a gyászfeldolgozás nyelvi megoldásai dominálnak, legutóbbi kötetében igyekezett a humor különféle eszközeivel is élni. Peer elmondása szerint Bödőcs Tibor analitikus-parodisztikus alkotásaihoz hasonló beszédmódot igyekszik elsajátítani. Az irónia szükségessége kapcsán elevenítette fel a Petri György különbözése (2023) című interjúkötetből származó élményeit. Peer nagyon sok párhuzamot talált saját élethelyzete és az életútinterjúban elbeszélt hetvenes évek között. Idővel azonban rájött, hogy míg Petri az általa adott válaszokat a kilencvenes évek első felében, immár széles körben elismert íróként, a rendszerváltás előtti időkhöz képest politikailag szabadabb légkörben adta, Peer úgy érzi, mintha örökké a hetvenes évek viszonyai közé ragadt volna. Ebben a helyzetben választotta a belső emigrációt, amely szintén nem mentes az öncsalástól. Az ironikus hangoltságra szerinte éppen azért van szükség, hogy egyszerre legyen képes bevallani és belülről kritizálni ezt a szituációt. Mire Peer elkezdte a Változhat itt bármi? című versének felolvasását, a beszélgetés elején kicsomagolt karalábé elfogyott.

A Tudásközpont nagyelőadójában hat órától Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese kérdezte Grecsó Krisztiánt Lányos apa című kötetéről. A szerző elmondta, hogy a kötetben szereplő tárcanovellák különféle lapokban jelentek meg korábban. Írásaiban az útkereső, ám távolról sem tökéletes apa portréját próbálta megrajzolni azáltal, hogy igyekezett autentikus, ám gyakran elfojtott, tabusított érzelmeket is megjeleníteni. Emiatt is kaphatott számos olyan levelet, amelyben jószándékú tanácsokat, pszichológust ajánlanak neki, ugyanakkor több anyától is érkezett pozitív visszajelzés, akik szerint azért volt jó olvasni a kötetet, mert a tökéletességet sugárzó közösségi médiával szemben olyan helyzetekkel találkoztak, amelyekben felismerték, hogy nincsenek egyedül problémáikkal. Károlyi Csaba a szerzőt az irodalom „elnőklapjásodásáról” is kérdezte. A Takáts Józseftől származó, az utóbbi években Milbacher Róbert esszéjén keresztül köztudatba került kifejezés arra utal, hogy az irodalom az olvasói igények kiszolgálása érdekében a lektűr felé mozdul el. Grecsó kiérlelt válaszában elmondta, hogy az írás magányossága miatt a szerzők hajlamosak lehetnek olyan eszközökhöz nyúlni, amelyekkel kapcsolatban pozitív olvasói visszajelzéseket kapnak. Ezért mindig fennáll a veszélye annak, hogy a szerző akár akaratán kívül is hatásvadász szövegeket kezd el írni. Másrészt Grecsó felvetette a közönségsiker és a kritika működése közti viszonyt. Példaként Krusovszky Dénes első regényét említette, amelyről a kezdeti elismerő kritikák után a népszerűség növekedésével párhuzamosan kezdtek megjelenni bírálóbb jellegű kommentárok. Majd Károlyi visszaterelte a beszélgetést a könyvre, Grecsó beszélt az édesapjához fűződő viszonyának újragondolásáról, a személyes történetek irodalommá tételéről és a gyermekvállaláshoz szükséges tudatosságról.

A PécsLIT záróeseményén Nádas Péterrel Ágoston Zoltán beszélgetett. Ágoston Zoltán felelevenítette, hogy ezt a beszélgetést eredetileg 2022 novemberében, a szerző nyolcvanadik születésnapja alkalmából tartották volna meg, akkor azonban nem valósulhatott meg Nádas Péter megbetegedése miatt. A Jelenkor folyóirat főszerkesztője a Rémtörténetek című regénnyel kapcsolatban kérdezte a szerzőt. Ágoston felhívta a figyelmet a könyv újszerű nyelvezetére Nádas korábbi alkotásaihoz képest. A szerző szerint az alulretorizált, trágárságot sem nélkülöző beszédmód, amelyet új regényében alkalmazott, valójában nem új, hiszen ez a mágikus-kollektív rétegeket megidéző megszólalás mindig is jelen volt a köznyelvben. Nádas szerint az ember nem csak a száján keresztül képes megszólalni, a test más részeinek is van hangja, egészen az ágyékig; könyvében a szerző éppen arra vállalkozott, hogy ezt a polifóniát szólaltassa meg.

A beszélgetés során Nádas Péter drámaírói munkásságáról is szó esett. Molnár Gál Péter A találkozás elmaradt (1985) című kritikájának említése után a szerző elmondta, hogy drámáival a magyar színjátszást is meghatározó, a bécsi típusú, társalkodó színházzal kapcsolatos irritációját próbálta megjeleníteni, számot vetve mindazzal, ami „a fej alatt van”. Nádas szerint drámáinak színpadra állítása ezért is szokott a kezdeti biztató jelek után bukással, a színházon kívüli drámával végződni. A beszélgetés végén Ágoston a fotózásról kérdezte a szerzőt. Nádas a digitális és analóg fényképezés különbségeiről beszélve kitért a brokkolik zöldjének különlegességére, amelyekről szívesen készít felvételeket. Nádas elmondta, a digitális eszközök nemcsak a fénnyel dolgoznak, hanem színfelismerést is végeznek. Éppen ezért előfordulhatnak számára rendkívül izgalmas szituációk, ahol a digitális program fényszegény helyen nem képes rekonstruálni a tárgy színét, ettől pedig festményszerűvé válik a fotó. A beszélgetés végén Nádas Péter a Rémtörténetekből olvasott fel.

A PécsLIT irodalmi fesztivált harmadik alkalommal rendezték meg. Az előző évekhez hasonlóan izgalmas beszélgetések várták az érdeklődőket, ahol a pályakezdő fiatal szerzők mellett a kortárs magyar irodalom legnagyobb alakjaival is találkozhattak. Az előadások legtöbbje szinte teltházzal ment, ami jelzi, hogy a PécsLIT széles körben képes megszólítani olvasókat, könyvkedvelőket. Legyen így jövőre is.

(Fotók: Ruprech Judit, Tóth László)