„Egy kelet-magyarországi kisvárosban egyszer csak ledobják a fák tavaszi leveleiket. Mi történhetett: természeti katasztrófa vagy emberi mulasztás? Koroknai János, a városi gimnázium magyartanára nyomozni kezd a rejtély után, s eközben lépésről lépésre közelebb kerül nemcsak a saját családja titkainak, de a tágabb közösség működésének és működésképtelenségének megértéséhez is. Hogyan lehet tovább élni a hétköznapokat a megváltozott körülmények között? Hogyan lehet egy széthulló társadalomban, széteső családban megőrizni a józan eszünket?”

Az Akik már nem leszünk sosem után Krusovszky Dénes második regényének is élénk a visszhangja. Ezzel kapcsolatban arról kérdeztük a szerzőt, hogy van-e olyan felvetés vagy kérdés a fogadtatásban, amely őt magát is meglepte? „A szó szoros értelmében nem meglepetés, hiszen a tanár főszereplő miatt lehetett rá valamiképp számítani, mégis meglepő, de akár azt is mondhatnám, megdöbbentő volt, hogy milyen sok pedagógustól érkezett visszajelzés a könyv kapcsán. Számomra a legmegrendítőbb az volt talán, amikor egy dedikáláson egy tanárnő elcsukló hangon azt mondta, Koroknai története erősítette meg abban, hogy mindenek ellenére a pályán maradjon egyelőre. Hogy egy fikciós karakter ilyen közvetlenül hatással tudjon lenne egy-egy olvasó életére, mindenképpen meglepő, és a szerzői felelősség tekintetében sem elhanyagolható dolog.”

Krusovszky mindkét regényében feltűnnek kurrens, sokakat foglalkoztató társadalmi kérdések. Az Akik már nem leszünk sosemben többek között a menekültválság, ezúttal pedig a klímaváltozás negatív hatásai kaptak hangsúlyt. Ha most kezdené írni az új regényedet, mik lennének azok a mindannyiunkat érintő általános problémák, amelyeket a cselekménybe emelne – tettük fel a kérdést a szerzőnek. „Talán a Levelek nélkülben nem egyszerűen a klímaválság jelenik meg, hanem a kiszámíthatatlanná váló világ mint olyan. Ez részben a covid-járvány tapasztalata is, részben valóban a klímaválságé. Nem tudjuk, mi következik majd, vagy amit tudunk, az megrémít. De nem szorongtunk-e mindig is a jövőtől? Az önpusztító emberiség képe nem egyidős-e az emberiséggel magával valamilyen módon? Ha most kezdeném írni az új regényt, ezeknek a civilizációs szorongásoknak igyekeznék történeti távlatban is utánajárni talán.”

A regényből a Jelenkor folyóiratban is megjelent részlet a lap 2023. áprilisi számában.

A szerző előző regényéről Szolláth Dávid írt kritikát 2019 januárjában.

(Fotó: Halász Nóra / Krusovszky Dénes szerzői Facebook-oldala)