„A zeneszerző füle – és ebben az esetben
Ligeti György füle – egy szent, kíváncsi szem”

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok 2021-ban indította útjára a magyar klasszikus zene napja elnevezésű programsorozatot, melyet Kocsis Zoltán tiszteletére minden évben a néhai zongoraművész-karmester születésnapján, május 30-án tartanak. A Pannon Filharmonikusok az idei koncerttel Ligeti György előtt is tiszteleg, aki május 28-án éppen 100 éves lenne.

A koncerten három Ligeti-mű hangzik el. Egy korai darab, a Concert românesc 1951-ből, a kései Hegedűverseny (melyet Kelemen Barnabással visz színpadra a pécsi együttes) és a legismertebb Ligeti-művek közé sorolható Lontano, amely 1967-ben készült el, már a Darmstadti Iskolával, a francia (poszt)strukturalizmussal és az elektronikus zenével való megismerkedés után.

A Pannon Filharmonikusok közzétette Balogh Máténak az est karmesterével, Ajtony Csabával készített beszélgetését, amelyből nemcsak az derül ki, hogy miként kapcsolódik Ligeti zenéjéhez a szintén a műsoron szereplő Johannes Ockeghem, illetve Conlon Nancarrow munkássága, de Ligeti művészetének távolabbi vagy épp közelebbi kontextusait is megismerhetjük. Ajtony például a francia impresszionistákkal való rokonságát emelte ki: „sok darabban annyira kifinomult, rafinált textúrák vannak, és annyira a hangszín vezeti a kompozíciós folyamatot”. Balogh Mátétól megtudtuk, hogy az összekötő kapocs Edgard Varèse, de a francia (például Debussy-) hatás amúgy is nagyon erős Ligeti esetében.

Emellett persze szó volt a bartóki hagyományról, a népzenéről és egyáltalán az etnomuzikológiai érdeklődésről, amely sosem csak egy-egy nép zenéjének megismerésében és imitációjában merült ki Ligetinél (ahogy Bartóknál sem). A kiindulópont az újfajta zenei elvek és struktúrák keresése volt, vagyis egy elementáris kíváncsiság és nyitottság, ami aztán ezen zenék megértéséhez és belsővé, sajáttá tételéhez vezetett. Ugyanez a kíváncsiság vezet el a kora reneszánsz liturgikus zenéjéhez is. Ockeghem 36 szólamú kánonja (melyet Ajtony Csaba írt át zenekarra) nem szigorú imitáció, az egyes szólamok alig észlelhetően, de eltérnek egymástól. Ligeti is „olyan szöveteket ír, ahol van egy imitáció, olyan struktúra, amely megszabja a rendet, de közben a zeneszerzőnek van egy sor olyan döntése, ahol effektív zeneszerzés folyhat” – magyarázta Ajtony.

​

Ligeti mikropolifóniáját elemezve a beszélgetők arra jutottak, hogy Ligeti apolitikussága ellenére „darabjainak szerkesztésmódja egy bizonyos szempontból állást foglal az abszolút demokrácia mellett”. A művekben megszólaló rétegek úgy vannak megszerkesztve, mintha szabadon úsznának egymás felett, mintha szabad együttzenélés folyna. Bár ennek megvalósítása rendkívüli koncentrációt és precizitást igényel az előadóktól, de „a hatása kifele egy boldog örömzenélés, ahol nemcsak hogy különböző zenei karakterek, hanem különböző kultúrák csinálják ugyanezt” – fejtette ki Ajtony Csaba.

A koncertre jegyek a Jegymester oldalán, illetve a Kodály Központban válthatók.

(Bélyegkép: Ligeti György © Peter Andersen / Schott)