A Mészöly Miklós Egyesület és Szekszárd város önkormányzata immár huszadik alkalommal rendezte meg a Mészöly Miklós Emléknapot az író születésnapján, január 19-én, az író szülővárosában, Szekszárdon. Idén is ezen a napon adták át a Mészöly Miklós-díjat és a Mészöly-emlékplakettet.

Az emléknap jó néhány éve előrendezvénnyel bővült, amelyen Mészöly feleségére, Polcz Alaine-ra emlékeznek, aki alapítója és kezdetben aktív szervezője volt az eseménynek. Idén, január 18-án, a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtárban Liebhauser János kérdezte Nagy Boglárkát, a Jelenkor Kiadó vezetőjét és Ablonczy Annát, a Polcz-hagyaték gondozóját a pszichológus és író életét és munkásságát szemelvényeken keresztül megidéző Magam világa című kötetről. A könyvből Rubányi Anita olvasott fel részleteket.

A beszélgetés első felében a kötet keletkezéstörténetéről hallottunk. Ablonczy elmondta, hogy a 2018-as Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott életmű-kiállítás alkalmával előkerült, addig meg nem jelent anyagok adták a könyv ötletét. Nagy Boglárka örömmel vette, hogy a kiadó ezzel a nem hagyományos kötettel ünnepelhette a Polcz-centenáriumot. A könyvben nem kortárs szerzők emlékeznek Polcz Alaine-ra, hanem a kötet Polcz élettörténetét és szellemi életrajzát az újonnan megtalált és ismert szövegei alapján vázolja fel.

A bemutató során Polcz személyiségének és szakmai életútjának kapcsolatát hangsúlyozták a beszélgetők. Saját tapasztalataik alapján egyetértettek abban, hogy egyszerre jellemezte őt irigylésre méltó, folytonos kíváncsiság és nyíltság, a macskák vagy a főzés szeretetében megmutatkozó játékosság és könnyedség, ugyanakkor végtelen eltökéltség és kitartás is, mellyel szakmai céljait elérte, ezzel válva úttörővé a hazai pszichológia és tanatológia területén. Ablonczy szerint írói mivolta is játékosság és eltökéltség kettősségét mutatja, például a trauma feldolgozást szolgáló újrajátszás gyermekterápiás módszerének kidolgozásában. Liebhauser rámutatott arra, hogy a kötetben jól körvonalazódnak Polcz különböző szerepkörei: egyszerre testesítette meg a múlt századi írófeleség, valamint a saját életművet létrehozó, önálló, modern nő szerepét. A könyv Polcz Alaine néhány pszichológiai tanulmányát is tartalmazza, így a nem szakmabeli olvasók is világosan láthatják: Polcz Alaine kivételes tudósi teljesítménnyel járult hozzá a hazai pszichológia megújításához.

A programsorozat január 19-én, a szekszárdi Művészetek Házában folytatódott. Az ünnepélyes díjátadót a város képviseletében Csötönyi László nyitotta meg. Ezután Kelemen Pál, a Mészöly Miklós Egyesület alelnökének köszöntője következett, aki megemlékezett az Egyesület tavaly elhunyt ügyvezető alelnökének, Szkárosi Endrének áldozatos és lelkes munkájáról, főleg kitartó párbeszédkészségéről a feszült kultúrpolitikai térben, valamint személyes integritásáról, amelyet mindvégig megőrzött. Kelemen szerint Szkárosi maradéktalanul képviselte azt a mészölyi ethoszt, amely a közszereplő Mészölyt a 20. századi magyar kultúra ikonikus alakjává avatta. Véleménye szerint napjainkban mindennél fontosabb ápolni és követendő példaként felmutatni Mészöly Miklós emlékét, akinek életében egyedülálló módon kapcsolódott össze az irodalmi progresszivitás a személyes integritással. A róla elnevezett díj eddig sem vált soha kultúrpolitikai szempontból kérdésessé vagy vitathatóvá, s ebben az évben is elkerüli minden efféle gyanú árnyékát.

Ezután Urbanik Tímea, a Szegedi Tudományegyetem főiskolai docensének Szövegváltozatok, keletkezéstörténetek Mészöly Miklós prózájában című előadása következett, melyben Mészöly Zsilip című szövegének különböző szövegváltozatait mutatta be, rávilágítva arra, hogy a rövid elbeszélés alakulástörténete – átírásai és a különböző kötetkompozíciókba való beillesztései – tükrözi Mészöly életművének folyamatos, spirálszerű építkezési módját. Urbanik előadásában bemutatta kutatásának fő irányvonalait, a Mészöly műveihez való narratológiai, a társadalmi nem és a nagyepika kérdéseit feszegető megközelítések lehetőségeit. Kiemelte, hogy a nyitómondat, mely a szöveg tételmondataként is értelmezhető, mindegyik változatban nagyjából ugyanaz: „Nem te, majd a dolgok érkeznek meg benned.” Rámutatott arra, hogy ez a fajta kísérletezés rokonítható a 2022-ben Mészöly Miklós-díjjal kitüntetett Bartók Imre poétikai eljárásaival is.

A Pomsár Tamás és Gacsályi József készítette, Bartók Imrét bemutató portréfilmből megtudhatták a résztvevők, hogy az író pontosan hogyan is képzeli el az irodalmi nyelv működését, mit gondol ennek és a hétköznapi nyelvnek a kapcsolatáról, valamint az autofikció fogalmáról és a regénybeli személyesség megjelenéséről. Gacsályi a vetítés előtti rövid felvezetőjében elmondta, hogy Bartókban egy Mészölyhöz hasonló örök kísérletező alkatot ismert meg.

Ezután következett a nap fő eseménye: átadták a Mészöly Miklós-emlékplakettet Nagy Boglárkának, akit Lovas Csilla főmuzeológus méltatott, majd Márjánovics Diána, a Mészöly Miklós Egyesület elnöke átadta a 2023-as Mészöly Miklós-díjat Szeifert Natáliának Örökpanoráma című regényéért. A díjazottat Szörényi László, a Mészöly Miklós Egyesület tiszteletbeli elnöke laudálta.

Dicső Zsolt, a 2022-es Mészöly Miklós-emlékplakett kitüntetettjének rövid beszéde után a délelőtti programot Mészöly szobrának koszorúzása zárta. Az ünnepségen közreműködtek a Mészöly Miklós vers- és prózamondó verseny díjazottjai, valamint a Szekszárdi Garay János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Liszt Ferenc Zeneiskolájának növendékei, illetve Lozsányi Tamás zongoraművész.

A programsorozat az Irodalmi Jelenidő Délutánja címmel folytatódott a Mészöly Miklós Emlékházban. Elsőként Liebhauser János könyvtárigazgató és Ódor János múzeumigazgató beszélgetett az emlékplakett kitüntetettjével, Nagy Boglárkával. A beszélgetés során szóba került Mészöly műveivel való szakmai és személyes kapcsolata is. Előbbi kapcsán Nagy felidézte a Jelenkornál eddig megjelent Mészöly-életműkiadások alakulását, és elárulta, hogy Polcz Alaine életműsorozatához hasonlóan a Mészöly-kiadás is megújul. Megtudtuk, hogy a Bilincs a szabadság legyen című levelezéskötet népszerűsége – a kötet három kiadást is megért – meglepte. Közrejátszott ebben a szélesebb olvasóközönség változatlan és kitartó érdeklődése Polcz könyvei iránt, de főleg az, hogy a levelezésben kirajzolódik a házaspár személyes története, miközben majdhogynem levélregényként is olvasható a kötet. A későbbiekben készül egy pótkötet is, mely az 1960-as évek első feléből, valamint az 1974–1975-ös évekből származó, újonnan felfedezett levelekkel egészíti ki az egyébként igencsak vaskos levelezéskötetet.

Liebhauser János kérdésére, hogy mikor találkozott először Mészöly szövegeivel, és hogyan került közel hozzájuk, Nagy Boglárka elmondta, hogy még a Janus Pannonius Egyetem egyik esztétika kurzusán ajánlotta figyelmébe egyik tanára az írót. Amikor a kilencvenes évek elején munkába állt az akkor még Pécsen működő Jelenkor Kiadónál, az író köteteinek kiadása miatt került közelebb a Mészöly-filológiához, amelyben akkor mélyült el igazán, amikor Thomka Beátával együtt dolgoztak a Műhelynaplókon. Személyes Mészöly-olvasatát nagyban befolyásolta az említett levelezéskötet, amelyen dolgozva világossá vált előtte, hogy mennyi személyes vonatkozása van az életműnek, olyan elemek, melyeket később eltávolított, absztrahált az író. Az életmű különös, rejtett referenciái mellett az arra való ráeszmélés is meglepte, hogy Mészöly szövegvilága – ahogy Urbanik Tímea is említette – spirálként, folyamatosan és tudatosan épült. A levelekből látszik, hogy sok kései alkotás tervével már az 1960-as években elkészült. Ezen túl kiemelte a Vadvizek című debütáló kötetet, melynek újraolvasása során döbbent rá arra, hogy Mészöly már pályája kezdetén mennyire magas minőségű szövegeket írt.

Márjánovics Diána és Szeifert Natália beszélgetése végén egyértelművé vált minden jelenlévő számára, hogy miért utóbbi kapta idén a Mészöly Miklós-díjat. Az Örökpanoráma című regényének tematikájában, időkezelésében és felvetett kérdéseiben is könnyen találhatunk kapcsolatot Mészöly poétikájával, csakúgy, ahogy a két író kísérletező alkatában is. A díjazott kifejtette, hogy szerinte nincs értelme ugyanazt a tematikát ugyanabban a formában újraírni, számára az az izgalmas, ha újfajta kérdéseket tehet fel. Márjánovics rámutatott arra, hogy az Örökpanorámában is egy kérdés jelenti a mű gravitációs pontját, mégpedig a világ megismerésének, lebonthatóságának, megvizsgálhatóságának tudományos, filozófiai és etikai dilemmája. Mindez arra mutat, hogy művészet és természettudomány összekapcsolódása szintén közös jegy Mészöly és Szeifert műveiben.

A kérdező szerint a művet időregényként is olvashatjuk, sőt az idő témája narrációs szinten is megjelenik. A szerző elárulta, hogy hosszas gondolkozás után végül megmaradt az eredeti tervénél, vagyis hogy többnyire lineárisan halad a mű időkezelése, miközben a különböző generációk történetei az évtizedekkel való visszaugrások révén összeérnek. Ezzel az eljárással tud a számára fontos tér–idő-kapcsolatról gondolkodni. Végül a regényben megjelenő játékosság miértjét firtató kérdésre Szeifert elmagyarázta, fontos számára a játék, ugyanis szerinte a legkiválóbb tudós elméknek is szükségük van játékosságra, mellyel újra és újra nekifutnak a lényegi kérdések feltevésének. Ezt tükrözik regényének főszereplői is, akik a játék segítségével alkotják meg saját kis világukat, melyet aztán megpróbálnak megfelelően értelmezni.

Ez a meglátás nagyon jól illett magához a programhoz is, hiszen a Mészöly-emléknap programsorozata hagyományosan a játék jegyében, „Alaine tombolájával” zárul, s így történt ez a huszadik alkalommal is.

(Képek forrása: wmmm.hu)