Aki jelen volt a pécsi Kodály Központban december 6-án, amikor a Bertók László Költészeti Díj második díjazottja, Tóth Krisztina ünnepélyes keretek között átvette az elismerést, már láthatta a Bertók-versekből készített videóetűdöket. A műveket Bartha Máté rendezte, a kisfilmek zenéjéért Bartha Márk felelt, a verseket pedig Patkós Márton adta elő.

Nyálezüst

A városban, ahol
azt hitted, otthon vagy,
egyszer csak visszafelé
forog a polgármester, a toronyórák
egymásra mutogatnak, az arcok
lepotyognak a térről, idegenek
ölelnek át, velük zuhansz
a kőre, sebzett bogarakat
eregetsz a falra, nyálezüst
szálakon csimpaszkodsz,
előzékenykedsz, toldozod-foldozod a
történelmet, lepedőség, mondod a
pillanatra, mosolyogsz, hogy
kihúzzák-e alólad, rád húzzák-e
vizesen, akkora a széle, hogy
el se látni odáig, akkora a
közepe, hogy önmagával
takarózik, ki tudja, talán csak
arrébb kellene tenned a párnát,
talán csak előrébb kellene
állítanod az utcaseprőt, talán csak
végig kellene bukfencezned a
főutcán, talán csak
fölébredtél.

Most kellene

Ó, nagy medúza-délután!
szeretteim ide lebegnek,
akácfa-karón ring az ég,
ernyője gombján szívem lüktet.
Most kellene a vastag ág
kampójára fölkunkorodni,
elúszni, mint a medúzák,
és mindörökre itt maradni.

Most kellene a végtelent
harang nyelvével megkongatni,
hogy megvagyunk még, jöjjenek,
élni akarunk, ünnepelni.

Ó, nagy medúza-délután!
szeretteim ide lebegnek,
akácfa-karón ring az ég,
ernyője gombján szívem lüktet.

Ölel és szétfeszít a kép

Akárha rejtvényt fejtenék
vízszintes és függőleges
apró kockákra hull az ég
és hirtelen értelme lesz

ragyog a tüdőben a szesz
áll a sorok között a szék
augusztus hosszú vége ez
csillagokon jár aki lép

veszíteni is nyereség
olyan tiszta a végleges
szóra a szó kékre a kék
még akármi lehet a vers

dobog a semmiben a perc
ölel és szétfeszít a kép.

​