Ritoókné Szalay Ágnes 1931. június 13-án született. 1954-ben szerzett diplomát latin–görög–könyvtár szakon, ezt követően fél évszázadon keresztül az MTA Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársa, 1970-től az MTA Irodalomtudományi Intézetében akkor megalapított Reneszánsz Osztálynak volt a külső tagja.

Ritoókné Szalay Ágnes filológusi munkásságának tárgya elsősorban a 15–16. századi irodalom volt, a szövegkiadásoktól kezdve a műelemzésen és eszmetörténeten át a poétikai és retorikai kutatásokig. Vizsgálódásai az 1980-as évek második felétől leginkább Janus Pannonius életműve köré szerveződtek. Az egykori tanárával, Borzsák Istvánnal szerkesztett kritikai kiadás az utóbbi évszázadban a magyar klasszika-filológia egyik legfontosabb eredménye. Kutatásaival a Janus-szövegek kronologikus rendjének kialakításában is fontos eredményeket ért el.

1984-ben a Magyar Ókortudományi Társaság Marót Károly-díjjal tüntette ki. 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át a magyarországi reneszánsz és humanizmus latin irodalmának és képzőművészetének kutatásában végzett munkájáért, valamint Janus Pannonius összes művei kritikai kiadásának szerkesztéséért.

Ritoókné Szalay Ágnes életrajza, műveinek bibliográfiája és az őt köszöntő tanulmánykötet, illetve folyóirat-különszám az Irodalomtudományi Intézet honlapján érhető el.

(Fotó: Boda Miklós, forrás: ITI)