A németországi Kaufbeurenben született Hans Magnus Enzensberger az egyetemen germanisztikát, irodalomtörténetet és filozófiát hallgatott, doktori értekezését 1955-ben írta Clemens Brentano költészetéből. Értekezései nem csak irodalmi tárgyúak: többek között foglalkozott médiakritikával, szociológiával és matematikával is. Magyar zavarosságok és más esszék. A szocializmus mint az alulfejlettség legmagasabb foka című könyve szamizdatban terjedt Magyarországon. A társadalmi és politikai kérdésekben erős véleményeket megfogalmazó Enzensberger szerkesztőként is ismertté vált: előbb rádiószerkesztőként, majd kulturális folyóirat-, illetve könyvsorozat-szerkesztőként is dolgozott. Másodmagával alapította az 1968-as diáklázadások egyik legfontosabb platformjaként működő Kursbuch című lapot.

Költőként, drámaíróként és ifjúsági íróként is jelentős életművet hagyott hátra, több könyve álnéven jelent meg. Szépirodalmi munkásságáért többek között Büchner-díjban és Heinrich Böll-díjban is részesült. Az ötvenes években az ellenzéki írókból álló Gruppe 47 csoport tagjaként indul a pályája, műveit később is átjárják a társadalompolitikai témák. Magyarul nyolc könyve olvasható.

Több tekintetben formabontó írásai a Jelenkorban is olvashatók. A 2019-es nyári számban például három jelent meg Bartha Judit és Weiss János fordításában a Mauzóleum című kötetből. A közlés első darabjával búcsúzunk Hans Magnus Enzensbergertől.