Családja ma közleményben adta hírül, hogy Kabai Lóránt meghalt:

„Mélyen megrendülve, megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Kabai Lóránt költő, író, szerkesztő és vizuális művész, életének 45. évében tragikus körülmények között elhunyt. Búcsúztatásáról később adunk tájékoztatást. Gyászoló édesanyja nevében is fivérei, Zoltán és Csaba”

Kabai Lóránt 1977. március 23-án született Miskolcon. Fiatal kora óta k. kabai lóránt néven rendszeresen publikált verset és prózát számos folyóiratban, napi- és hetilapban, irodalmi portálon. Nyolc verseskötete látott napvilágot, a legutóbbi, a moaré tavaly jelent meg. Leghíresebb könyvét, a nagy port kavart Édeskevés című regényt Spiegelmann Laura álnéven jelentette meg a Magvető Kiadónál.

Munkásságáért számos irodalmi díjban részesült: elnyerte a Takács Etel Pedagógiai Alapítvány díját, a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, az NKA alkotói ösztöndíját, a Csáth Géza-díjat, a Sziveri János-díjat és az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíjat.

Jelentős volt szerkesztői tevékenysége is: dolgozott a miskolci Időjelek folyóiratnál, szerkesztette a JAK-füzeteket, tíz éven át a Műút folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. A Szoba Kiadó és a Palatinus Kiadó külsős munkatársaként is tevékenykedett.

Irodalomszervezői és tehetséggondozói munkáját fémjelzi a Deákpoézis és a Málik Roland-díj zsűritagsága. 2011–2017 között a Műút Szöveggyár-táborát vezette, majd a Független Mentorhálózatban vállalt mentorságot.

Képzőművészeti munkái számos csoportos és önálló kiállításon jelentek meg.

Kabai Lóránttól a 2007. novemberi Jelenkorban megjelent versével búcsúzunk:

néhány mondat a fej betegségeiről

az ostoba szív néha még oda vágyik,
ahol nem lehet már soha.
de ha meg valami különös engedmény
vagy alku révén mégis oda juthat,
ott sem érzi jól magát; rendre visszavágyik.
akárhol van, mindig visszavágyik valahová.

az ostoba szív mindig elégedetlen,
soha nem elégszik meg; ha ezt belátja,
ismét csak elégedetlenséget szül magának,
hiszen állandóan tökéletességre vágyik,
és annak belátásával, hogy mindig elégedetlen,
mindig elégedetlen, az észlelet sem elégítheti ki.

az ostoba szív mindig másra vágyik,
többre és kevesebbre a szükségesnél;
eközben pedig nem is veszi észre,
hogy minden az, ami elérhető,
karnyújtásnyira tőle; ehelyett elvágyik,
el- és visszavágyik minduntalan.

(A család közleményének forrása: Telex; fotó: Áfra János)