A PécsLIT utolsó napja két párhuzamos programmal indult. Délelőtt tíz órakor Czernák Eszter gyermekkönyvíró tartott író-olvasó találkozót a Pécsi Pagonyban. Vele egy időben az eső ellenére bátor kevesek gyülekeztek a Művészetek és Irodalom Házának bejáratánál, hogy részt vegyenek a város irodalomhoz kötődő helyeit bemutató Litera-túra programon. A cipőbelsők lucskosodását, esernyők szél általi kifordítását elkerülendő a résztvevők virtuális irodalmi túrát tehettek Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztőjének kalauzolásával. 13 órától a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtáránál Retro Könyvvásárt tartottak, ahol könyvtárhoz méltó pontossággal kategorizált könyvespolcok között kutakodhattak a szél- és esőtűrő érdeklődők. Gyermekek és felnőttek számára egyaránt izgalmas program volt még a Tudásközpontban megrendezett Szitaműhely workshop, ahol a résztvevők Agócs Írisz mesekönyvíró és illusztrátor figuráit szitázhatták textíliákra Seres Tamás grafikus segítségével.

Délután négykor a Művészetek és Irodalom Házában Nagy Márta Júlia Elígért lány című verseskötetéről Görföl Balázzsal, a Jelenkor szerkesztőjével beszélgetett. Közben megrendezték az II. Pécs Pride-ot, háttérben a Székely himnusz szólt. Görföl Balázs felvezetésében megemlítette, hogy a költő két kötete között hét év telt el. Nagy Márta Júlia ennek kapcsán elmondta, hogy a kézirat egy változata már 2016-ban elkészült, de utána is bővítette, módosította az anyagot, így a 2014-es Ophélia a kádban után az Elígért lány 2021-ben jelent meg. A beszélgetés aztán a könyv konceptkötet-jellegére terelődött. A szerző szerint a versek egy konceptuális munka darabjaihoz képest kevésbé szigorú rendet követnek, inkább asszociatívan kapcsolódnak egymáshoz, ugyanakkor összeköti őket a traumatikus női tapasztalatok különböző formáinak megjelenése, illetve – tette hozzá beszélgetőtársa – a sajátos, posztmodern utáni poétikája. A kötet verseinek működését jól összefoglalja a borítón található kép is, amely a Leány gyöngy fülbevalóval című festmény hamburgerrel modernizált változata. Görföl Balázs kiemelte, hogy a versekben sokféle biblikus, mitologikus alak jelenik meg. A költő ügyelt arra, hogy különböző kultúrkörökből származó karakterei – a hagyománytörténeti hűség érdekében – ne találkozzanak egymással, ugyanakkor fontos volt számára, hogy a karaktereket szabadon kezelve billegtesse őket a szakrális és a profán között, ahogy az a kötet hátsó borítóján is olvasható: „Kronosz-ábrázolás egy Mexikói úti ház falán, evangélisták a délkelet-pesti lankákon”. A beszélgetésből úgy tűnt, Nagy Márta Júlia az antik és biblikus történetekben találta meg azt a kifejezésmódot, amely a hétköznapi nyelvi készlettel keveredve költőien képes rákérdezni a női kiszolgáltatottság módozataira. Az Elígért lány után azonban a szerző figyelme az épített terek pusztulása felé fordult, újabb verseiben a témában rejlő költészeti potenciált, valamint a hozzá alkalmas nyelvet kutatja.

Nagy Márta Júlia

A Breuer Marcell-teremben teltházas program következett. Visky Andrást Kitelepítés című regényéről Fekete Richárd kérdezte. A beszélgetőtárs a program elején kiemelte, hogy bár a kötet tárgyát adó gyermekkori életesemény-sorozat a szerző életművének eddig is központi eleme volt, a negyvenéves írói pályán a család kitelepítésének élménye most kapott először regényformát. Ennek kapcsán a szerző elmondta: miképpen időbe telik bizonyos szavak jelentéséhez is eljutni, úgy időbe telt számára nyelvet találni történetének nagyprózában való elbeszéléséhez is. E nyelv előképeként nevezte meg Mészöly Miklós klip-verseit, Marilynne Robinson esszéit, illetve Kertész Imre regényeit, amelyek kapcsán a kimondás bátorságát, az olvasói igények kiszolgálásától való távolságtartást értékelte. Visky András emellett hosszan beszélt a Biblia gondolkodására és írásművészetére gyakorolt hatásáról. Az édesanyja hangján hallott ószövetségi történetek és evangéliumok egyszerre jelenítik meg számára az otthonosság érzetét, másrészt pedig gyerekként a saját életét is az ószövetségi fogságtörténeteken keresztül volt képes artikulálni. Mindezen hatásokból kifolyólag regényében nem akart hierarchiát felállítani a valóság és a fikció között. Számára a fikció nem szemben áll a valóban megtörtént dolgokkal, ehelyett a szöveg sajátos létmódjaként tekint rá, amelynek köszönhetően az olvasó számára átérezhetővé, magára vonatkoztathatóvá válnak a regényben elbeszélt személyes események. A valóság és a fikció szintje közötti bizonytalanságot jól mutatják a beszélgetés során előkerülő, mágikus realizmusba hajló történetek, például a börtönből szabaduló apa hazatérésének rítusa, vagy a lágerpap földtől való elemelkedése, amelyek a szerzői emlékezet szerint valóban megtörténtek.

Visky András és Fekete Richárd

17.55, Széchenyi tér; 18 órától a Tudásközpontban Háy János Szavalóverseny című könyvét Görföl Balázs moderálásában mutatta be. Negyedóra késéssel, egy macska körültekintő lassúságával, de az elefántok óvatosságával próbáltam a nyitott esernyőkön keresztül a leghátsó székek mögötti padokra eljutni – a teltházas konferenciateremben ugyanis már csak ott volt üres felület. Érkezésem észrevétlen maradt, a pódiumon zajló beszélgetés lendülete és humora vonzotta a figyelmet. Háy János éppen arról beszélt, hogy az irodalomtanításban szükség van a szövegek élményszerűségének megőrzésére, könyvében az olvasás kikopott élményszerűségét próbálta meg visszaadni. Görföl Balázs következő kérdése arra vonatkozott, hogy íróként miképpen lehet elkerülni az irodalom megszokott paneleiből való építkezést, és e gordiuszi csomóra Háy János így csapott le: elkerülni úgy lehet őket, ha az író egyet sem használ; vagy ha nem tudja, hogy használja őket. A könyv címe kapcsán a szerző adomákban emlékezett meg lelkes szavalóversenyzőkről, és arról, hogy miként szól a Nátriumbenzonát című Háy-vers József Attila Kései siratójának hangulatában előadva. A Szavalóverseny egyik szöveghelye kapcsán a beszélgetés a költészet társadalmi hasznosságának kérdésére terelődött. A szerző szerint a költészet hasznossága egészen más, mint mondjuk a kerék feltalálásáé. Amíg ugyanis a világ látszólag tovább halad irodalom nélkül, kerék hiányában nehezebben gördülne előre – fűzte össze szóképeit a költő. Háy János azt mondta, az irodalom ellentmond a célzatosságnak, ugyanakkor a művészet az egyetlen ember által létrehozott dolog, amely képes lehet a félelmeket és a szorongásokat csökkenteni azáltal, hogy otthont teremt az egyre inkább idegenként ható világban.

Görföl Balázs és Háy János

A PécsLIT záróeseményeként az idén húszéves Litera irodalmi portál szerkesztői ültek ki a pódiumra. Az est első felében az online lap szerkesztői, Nagy Gabriella, Jánossy Lajos és Csejdy András beszélgettek a Litera indulásáról, valamint a széltében és hosszában szeletelt paprikák íze közti különbségről. A beszélgetés lezárásaként a laphoz szorosan kötődő Garaczi László olvasta fel az egzotikus pőrék viszályának gulliveri történetét. Az est második részében a kulináris élvezetek kerültek előtérbe. Ahogy a tányérokban már csak a lecsó leve maradt, és kiürült az utolsó palack bor, a PécsLIT irodalmi fesztivál is véget ért a Trafik leeresztett diszkógömbjének szórt fényei alatt.

Nagy Gabriella, Jánossy Lajos, Garaczi László és Ágoston Zoltán

(Fotók: Tóth László)