Mélyen együttérzek minden kora újkori lantos énekszerzővel, aki úgy volt kénytelen közönség előtt fellépni és csatákról énekelni, hogy nem vett részt egyetlen tisztességes várostromon sem. Tehát meg nem jelent tudósítóként lehet csak beszámolnom arról, hogy 18.30-ig milyen eseményeken vehettek részt a nálamnál szerencsésebb látogatók.
 

(ami kimaradt)

Délelőtt a korábbi napokhoz hasonlóan több program is várta a kisiskolásokat. Nyulász Péter, IBBY-díjas gyerekkönyvíró a város különböző könyvtáraiban tartott rendhagyó irodalomórát a BerGer Szimat Szolgálat című detektívmese-sorozatának felhasználásával. Délelőtt tíz órakor a Pinokkió Gyermekkönyvtárban Finy Petra író várta a kisgyermekeket A remény virágai című verses-mesés interaktív foglalkozására. A szerzővel egyébként a látogatók délután öt órakor is találkozhattak a Várkonyi Nándor Fiókkönyvtárban, ahol felnőtteknek szóló újabb regényét, a Kerti szonátát mutatták be. A PécsLIT első délutáni programján Polcz Alaine írónőről, Mészöly Miklós feleségéről emlékezett meg Kukorelly Endre, Ágoston Zoltán, valamint Frank Ildikó színművész. A megemlékezést követően a külföldi irodalom került előtérbe, Primož Repar szlovén szerzővel Ágoston Zoltán beszélgetett.

(ami nem)

Amíg a Pécsbányatelepi Közösségi Házban az Ésatöbbi előadóművészeti rendezvénysorozat keretein belül szabadszínpadi formában bárki mikrofon elé állhatott, a Tudásközpont nagyelőadójában egyre több szék telt meg a Vámos Miklós Ötvenhét lépés című könyvének bemutatójára érkezőkkel. A színpadon különös módon kezdetben csak a szerző beszélgetőtársa, Simonfalvi Anita állt. Miután egy rövid felvezetőben bemutatta Vámos Miklós eddigi pályafutását, a terem szélén megjelenő szerzőt vastaps kísérte a pódiumig. A beszélgetés egy adomával kezdődött. Simonfalvi Anita elmesélte, hogy a program megkezdése előtt a szerző azt mondta neki: a szembe dicséret sértésnek számít. Vámos Miklós felelevenítette, hogy ezt a mondatot Örkény Istvántól hallotta, amikor még nyomdai szedőként dolgozott az egyperces novellák kiadásán. Az Örkénnyel való találkozáskor Vámos Miklós megjegyezte a rövidprózai szövegek kiválóságát, mire Örkény azzal válaszolt, hogy vigyázzon, mert arcon dicsérni tiszteletlenség. Mikor Vámos megkérdezte, hogy akkor miként lenne illendő kifejezni dicséretét, Örkény annyit mondott neki: „Hát így, csak tudjál róla.” A hangulatot örkényi humor alapozta meg.

Az Ötvenhét lépés a szerző Karcsú Könyvek sorozatának kezdődarabjaként jelent meg, amelynek ötletét Vámos Miklós egy könyvheti beszélgetésből merítette. Egyik olvasója ugyanis megjegyezte, hogy az akkor kiadott könyve nem fér bele a retikülbe – e kellemetlenség kiküszöbölésére született meg tehát a kisregényeket tartalmazó sorozat koncepciója, amelyben a tervek szerint öt év alatt tíz könyv lát majd napvilágot. Vámos elmesélte, hogy az Ötvenhét lépés megírásának ötlete fiatalkorára nyúlik vissza. Tizenkilenc évesen volt először a szigligeti alkotóházban. A zuhany alatti dalárdák közt, állandó koffeinmérgezésben töltött ottani idejét már akkor is regénytémának tekintette. A regény története három női elbeszélőn keresztül rajzolódik ki, amellyel a szerző elmondása szerint egyrészt azt akarta megmutatni, hogy a személyes traumák miként öröklődnek generációkon keresztül. Másrészt arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a nőknek mi mindent kell eltűrniük a férfiaktól. Vámos Miklós megosztotta a férfi-nő szerepekre vonatkozó gondolatait is, melyek közül a legmagvasabb az új regény főbb mondanivalójának sűrítéseként is érthető: „A tudás többet ér, mint a bunkóság, de az érzelmek többet érnek, mint a tudás.”

Simonfalvi Anita és Vámos Miklós

Ahogy a nagyelőadó kiürült, a közönség egy része átsétált a konferenciaterembe, ahol az idei Hummel–Jelenkor szépirodalmi díj átadása következett. A 2022-as PécsLIT irodalmi fesztivál díjátadó programjának borítófotóján a tavalyi díjazott Kukorelly Endre szerepel. Jövőre minden bizonnyal Márton László található majd a képen, hiszen idén ő kapta az előző évben alapított elismerést és az ezzel járó 300 palack kiváló minőségű, környezetbarát eljárások által készült bort is. Az átadón Horst Hummel, a Hummel Pincészet alapítója beszédében kiemelte, hogy a díjjal olyan szerzők munkásságát kívánják elismerni, akik művészetükkel kijáratot találnak a dogmák és ideológiák csapdájából egy szabadabb világ felé. Kukorelly Endre egy kisprózával köszöntötte az idei díjazottat (könyvek, nők és rock ’n’ roll). Végül Márton László két nyelven, mintegy önmaga szinkrontolmácsaként köszönte meg a díjat, majd Két obeliszk című regényének magyar és német kiadásából olvasott fel.

Ágoston Zoltán, Márton László és Horst Hummel

Hiába a dördülő villámcsapások. Az ajtó mögött karperecek, fülbevalók csilingelése, izgatottságról árulkodó hangfoszlányok, mintha a több száz liternyi bor átadásának hallatán Dionüszosz akarna benyitni a terembe. Ez nem történt meg, de fél kilencre megtelt a konferenciaterem. Tóth Krisztinát A majom szeme című új regényéről Ágoston Zoltán kérdezte, Szántó Marcell, a szerző fia pedig édesanyja megzenésített verseit adta elő. A beszélgetés koncertként indult, Tóth Krisztina Bálnadal című kötetének néhány haikuját hallgathattuk meg. A dalok után Szántó Marcell Ágoston Zoltán kérdésére elmondta, szerinte a zene alkalmas arra, hogy közelebb hozza, hozzáférhetőbbé tegye a kortárs költészetet a fiatalabb korosztály számára is. Tóth Krisztina ezután elmesélte, hogy korábban a haiku-költészetet sznob játéknak vélte, néhány évvel ezelőtti kínai utazása során azonban úgy érezte, hogy valamit megértett ebből az európai gondolkodástól egyébként nagyon távol álló műfaj lényegéből. Haikuinak megírásához így e megértésből fakadó öröm vezetett. Ágoston Zoltán rátért A majom szeme címére, amely kapcsán kiderült, hogy ez a cím egzotikuma ellenére nem a szerző távol-keleti utazásához kötődik, hanem a huszadik század második felében végzett állatkísérletekre vonatkozik, amelyekben az etikai gátakat áthágva fejátültetéssel próbálkoztak majmokon és kutyákon. A hangulat oldására kis zene következett.

A majom szeme kapcsán Ágoston Zoltán felvetette, hogy a regény szerkezete hasonló logikát követ, mint a szerző korábbi, Pixel című könyvének struktúrája, ahol az adott történetnek mindig csak kisebb részletei voltak láthatók egyszerre. Tóth Krisztina elmondta, hogy regényét három főbb pillére alapozta: egy rossz házasságban élő, a regény elején passzív, testi kapcsolattól megfosztott női szereplő fejlődéstörténetére, egy másokat manipuláló szexfüggő férfi pszichológus karakterére, illetve a regény háttereként szolgáló posztnukleáris világra. A karakterek történetét azonban nem lineáris cselekményként akarta elbeszélni, így más típusú regényszerkezetben gondolkodott. Váltás: újra zene – bizonyítva, hogy nemcsak a dallamhoz, hanem a beszélgetéshez is jó ütemérzék kell. A beszélgetés derűs fonalának felvételekor a szerző kifejtette, regényének írása közben az érdekelte, hogy a rossz mintákkal szemben milyen szabadulási kísérletek képzelhetők el. Éppen ezért hangsúlyozta: még ha néhány olvasói visszajelzés szerint úgy is tűnik, nem a mai szűken értett politikai valóságnak akart tükröt tartani. Sokkal inkább azoknak a lélektani folyamatoknak az okaira és működésmódjára fókuszált, amelyek mentén a társadalom fokozatosan hozzászokik az egyébként morális alapon elfogadhatatlan jelenségekhez – másfelől pedig az a kérdés, hogy ebből a megszokásból miképpen lehet kitörni. Tóth Krisztina felolvasott egy részletet a regényből, a beszélgetést Szántó Marcell zenéje zárta. Atomháború ide, fejátültetett majmok oda – volt, aki fütyörészve hagyta el tegnap este a könyvtárat.

(Fotók: Tóth László)