Nagy léptékű, impozáns lépcsősor. Nagy Bálint nyugodt lépésekkel ereszkedik lefelé. Félúton megáll. Megyek el, mondja, de ti folytassátok.

Függöny. Színpadon több tucat szakállas fiatalember overallban energikusan végzi munkáját. Egyesek kulisszákat ácsolnak, mások padlón kiterített vászonra plakátokat festenek. A színpad mélyén kottaállvány előtt hangját próbálja az énekes.

New York, 1989. Az első találkozás. Nagy Bálint kockája. Műhelyt készült építeni, kápolna lett belőle. Az asztalon szerszámok, felette fakereszt tartja a tetőt. Áhítatra késztet a tér. A négy homlokzat téma variációkkal. Ugyanaz négyszer megismételve, de mindig másképp.

Az elmenetel mindig veszteség. De a hiányt ellensúlyozza az örökség, az, ami fennmarad utána. Nem csak az épületei, nem is csak az első galéria, de még csak nem is a FUGA, hanem a hite, hogy az álmok megvalósíthatók. Nincsenek határok, minden emberben kimeríthetetlen tartalék van. A végtelent kell megcélozni.

Csacsogó, viháncoló gyereksereg zajongva megy fel a Rózsadombon. Hirtelen elnémulnak. Nézd azt a széket, mint egy ház! Dehogy is, Gulliver lakik itt, neki kell ilyen méretű. Akkor itt laknak a törpék is!  ̶  és berontottak.

A bent dolgozó építészek első pillanatban meglepődtek, majd belementek a játszmába. Egyiküknek eszébe jutott a sakktábla a székekkel. Kihozták. Ezt megértették. Igen, ezek a törpék méretei. Itt laknak Gulliver törpéi. Megelégedetten tolongtak ki. Életre kelt mesevilággal találkoztak.

A ’90-es évektől kezdve rendszeresen visszalátogattam Budapestre. Minden alkalommal felkerestem Bálintot. Mutatta legújabb terveit, megvalósult épületeit. Mindegyikben volt valami új, meglepetés. Képzelőereje felbecsülhetetlen, nem ismert határokat, túlburjánzásait nyírbáltam volna. De nem minden vadlovat lehet belovagolni.

Egyik látogatásom alkalmával előhozakodott a galéria tervével. Remek volt, mindent átfogó, széleskörű, okos program. A FUGA koncepció előfutára. De sok, mondtam, háromszor annyi, mint amit te ebből meg tudsz valósítani. Csak bízd rám, volt a válasz. És megvalósította. Nála más mércét kellett alkalmazni.

Amikor úgy alakult, hogy az építészirodáját fel kellett adnia, egyben eljött a FUGA vezetésének lehetősége. Fanyalgott. Ő építészként akar élni. Biztattam, vállalja el, a lehetőség óriási. József Attila verse járt az eszemben, és az a Bálint, aki a SZETA-t szervezte. Láttam, hogy amit szeretne, azzal a magyar kultúra hiányzó centrumát hozhatná létre. Felrázni a szunnyadó fejeket. A megvalósult túlszárnyalt minden elképzelést. A kultúra legmagasabb szintjén előadott programokkal is lehet széles tömegeket vonzani, pezsgő életet teremteni.

Soha megfelelőbb embert erre a posztra nem lehetett volna találni, sőt kitalálni sem. Találékonysága, képessége a megújulásra, másokat magával ragadó lendülete, otthonossága a kultúra különböző ágaiban alkalmassá tette. Erről árulkodik barátainak változatos és széles köre. Végül szívóssága és kimeríthetetlen energiája.

És bátor volt. Olvastam a politikai rendőrség kihallgatási jegyzőkönyvét. Elképzeltem, ahogy ülnek ketten egymással szemben, az íróasztal ellentétes oldalán. A nyomozó és a gyanúsított. Ahogy tovább olvasom, már nem világos, ki a vádló, és ki a vádlott. Helycsere történt. Bálint támadott, ellenlábasa meghökkent, nem voltak érvei. A FUGA végharcaiban is szükség volt erre a kiállásra.

Bálint nálam huszonhárom évvel később kezdte az életét. Sohasem mértem a különbségeket számokban. Felnőttnek született. A páternoszter jutott eszembe. Az egyidejűleg két irányba mozgó felvonó. Váratlanul megáll. A felmenő ág szomszédos fülkéjében ott áll Bálint. Kezet fogunk. Néhány baráti szót váltunk. Majd újra beindul a gépezet. Ő megy tovább felfelé, de még integet.

Nemcsak több könyvem kiadója lett, de ezzel hozzájárult ahhoz, hogy nyugdíjas éveim termékenyek lettek.

A befejezés fizikailag fájdalmas volt, a kultúrarombolók viselkedése szánalmas és szégyenletes. Ki fog emlékezni nevükre? De a FUGA szelleme fennmarad. Igény keletkezett, és az megtalálja a maga formáját. Széles ez a kör, sok a hálás társ, akik egy hőskorra tekintenek vissza.

Bálint jutalma személyes is. Ő maga mondta, szemérmesen a fülembe súgva, szerencsés vagyok, életem legszebb ajándékát kaptam meg: társamat, Júliát.

(Fotó: Építészfórum)