Kálmán C. György 1954. április 22-én, Budapesten született. 1972-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–angol, majd magyar–esztétika szakos hallgatója volt. Pályája kezdetén irodalom- és nyelvtanárként dolgozott. 1979-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa: először az intézet könyvtárosa, később a modern irodalmi osztály, majd az irodalomelméleti osztály tudományos segédmunkatársa, illetve főmunkatársa, 1990-től a Literatura folyóirat szerkesztője és szerkesztőbizottsági tagja. Később az MTA Irodalomtudományi Bizottságának titkára lett.

1990 és 2007 között a Janus Pannonius Tudományegyetem (később Pécsi Tudományegyetem) oktatója: a Bölcsészettudományi Kar modern irodalomtörténeti tanszékén óraadó, docens, majd tanszékvezető egyetemi tanár. 2004-ben őt választották meg a PTE BTK legjobb tanárának.

Szerkesztője, illetve szerkesztőbizottsági tagja volt több magyarországi irodalmi folyóiratnak: a Beszélőnek, a BUKSZ-nak (Budapesti Könyvszemle), a Café Bábelnek, valamint a 2000-nek. Munkásságáért számos elismerést kapott: 1989-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, illetve Kanyó Zoltán-emlékdíjat, 1991-ben az Akadémia Kiadó nívódíját, 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat, 1999-ben Soros kritikusi díjat, 2000-ben Alföld-díjat, 2003-ban pedig a Szépírók Társasága Kritikusi Díját kapta meg.

Az elmúlt huszonöt évben folyamatosan jelentek meg írásai a Jelenkor hasábjain. Tanulmányai és esszéi mellett elsősorban irodalomkritikái láttak napvilágot a lapban, amelyeket széles körű, mély tudás, markáns ízlés, élvezetes stílus és finom irónia, humor fémjelzett.

(Bélyegkép: BTK ITI. Forrás: BTK ITI, hvg.hu)