„Mert szépek mind, mert jók vagyunk, / mert színről színre látunk mindent. / Mércénk és célunk: önmagunk. / Az angyal elfeledte Istent.” Szabó T. Anna versciklusa a megszállási emlékmű tervéhez fűz költői reflexiót, és innen indulva fest nagyobb távlatú képet közös ügyeinkről.

Az áprilisi számunkban jelent meg az 1972-es születésű, Szlovéniában élő horvát író, Neven Ušumović Mákszem című novellája is. A többek között Esterházy Péter és Bodor Ádám műveit horvátra átültető szerzőre Csáth Géza is nagy hatást gyakorolt, ami az itt olvasható novellában is jól érzékelhető. Ópiumhoz ugyan nem jut az elbeszélő és drámaíró társa, de egy szabadkai dalmát asszonytól szerzett máktea hatása alatt kikorcsolyáznak a tó jegére. A szöveg eközben lélektani realizmusból pszichedelikus látomásfüzérbe siklik át. Ušumovićról a fordító, Ladányi István írt jegyzetet.