Vasárnap, a PécsLIT utolsó napjának délelőttjén három program várta az érdeklődőket. Délután hatig egy különös zöldessárga monstrum állt a Széchenyi téren: az érdeklődők megismerkedhettek a Csorba Győző Könyvtár úgynevezett könyvtárbuszával, amely a megye nem központi településein lát el könyvtári szolgáltatásokat. A Művészetek és Irodalom Házában tíz órától Szentendrei Judit Mézes cukrászda című mesekönyvét mutatta be Pilári Lili bábművész közreműködésével, utána pedig a Mese-tér-kép csapata tartott interaktív foglalkozást kisgyerekeknek. A szombaton elmaradt Litera-túrát fél tizenegykor bárki pótolhatta. Ágoston Zoltán vezetésével nagyjából harminc résztvevő járta be Pécs irodalmának fontosabb helyszíneit a Széchenyi térről indulva, miközben különféle történeteket hallgathattak meg Mór pécsi püspöktől Janus Pannoniuson, Babits Mihályon, Weöres Sándoron át egészen Bertók Lászlóig és Parti Nagy Lajosig.

A Hild udvarban két órakor szélfútta molinóktól veszélyeztetve kezdődött Szalay Zoltán, Pozsonyban élő író Senki háza című novelláskötetének bemutatója. Ágoston Zoltán kérdéseire válaszolva a beszélgetés során a szlovákiai magyar irodalom jelenlegi helyzetéről is képet kaphattak a látogatók. Szalay új könyvének fogadtatása kapcsán elmondta, hogy a recepció működését nehezíti a szlovákiai magyar irodalom intézményrendszerének fokozott atomizálódása. A Senki házát Pozsony-könyvnek tekinti, amely ugyan bővelkedik reáliákban, de nem dokumentarista igényű alkotás. Az elbeszélések nyelve és ábrázolásmódja igyekszik a Grendel Lajos-féle hagyományt folytatni, amely fanyar humora ellenére sem válik rosszindulatúvá. Ágoston Zoltán kiemelte a nyelvvesztést mint a kötet darabjainak jellemző motívumát, amelyről a szerző elmondta, igyekezett különféle perspektívákat egyszerre érvényesíteni annak érdekében, hogy a szövegek az intimitás és a nyersesség, a tragédia és az irónia együttes érzékelésében hitelesebb képét adják az elbeszélt világnak. A beszélgetés végeztével szó volt a szlovák és a magyar irodalom átjárhatóságának problémáiról, illetve a szerző elbeszéléskötetének szlovák nyelven való lehetséges megjelenéséről.

A hideg, szeles idő miatt a közönség áttelepült a Fülep Lajos terembe, ahol három órakor Mécs Annát Kapcsolati hiba című könyvéről Flach Georgina kérdezte. A szerző elmondta, hogy a kötet írásainak egy része a Könyvesblog tárcasorozatába készült. A kezdeti ötlet az volt, hogy egy női politikus életének epizódjait írja meg a szerző, ám Valuska Lászlóval, a projekt kreatív producerével való együttműködés következtében módosult a terv: a digitális világ hétköznapi kapcsolatokra gyakorolt hatása került az írások fókuszába. A szerző beszélt arról, hogy a Kapcsolati hiba az eredetileg internetre szánt tárcák mellett irodalmi lapokba írt novellákat is tartalmaz, ennek köszönhetően pedig a kötet darabjai a két mediális közeg feltételei és elvárásai alapján jól elkülöníthetők. A kötet sajátos időpontban jelent meg: a szövegek ugyan a járványhelyzet előtt születtek, a lezárások után az általuk bemutatott digitális világ azonban már nem extremitásként, hanem az élet mindennapi részeként vált láthatóvá. A bemutató végeztével Mécs Anna beszélt készülő regényéről, amely ’56 után halálra, majd életfogytiglanra ítélt édesapjának történetét dolgozza fel különböző elbeszélői perspektívákból.

Négy órakor Szolláth Dávid Mészöly-monográfiájáról Liebhauser Jánossal, a szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár igazgatójával beszélgetett. Szolláth Dávid beszámolt róla, hogy Mészöly Miklós munkásságával először egy egyetemi kurzuson találkozott, ahova – keresve a könyvlista legrövidebb darabját – a Saulus című regényből írt szemináriumi dolgozatot. A kommunista aszketizmus esztétikája című doktori disszertációjáról szólva a szerző elmondta, hogy bár látszólag távol esik Mészöly-kutatásától, a munka mégiscsak a Mészöly-recepcióról szóló szakdolgozatából nőtte ki magát. Miután Liebhauser János ismertette a monográfia vállalásait, Szolláth részletesebben kifejtette őket. Beszélt például arról, hogy Mészöly egészen különböző poétikák alapján alkotott kiemelkedő műveket. Egyszerre volt formabontó és integratív, ráadásul különféle műfajokban alkotott, ezért aztán nem jelölhető ki egyetlen kulcsmű, amelyből kiindulva értelmezhető lenne az életmű egésze. Szó volt még a vasfüggöny áteresztőképességéről is: Mészöly ugyanis a kortárs nyugat-európai próza fejleményeivel párhuzamosan, olykor azokkal polemizálva formálta saját műveit. A téma kimeríthetetlenségét jelzi, hogy az életmű és az életrajz összeolvashatóságának kérdése után Liebhauser a monográfia mottójának („…ez még nem az a könyv, amit írni szeretnék róla” – Hildi Az atléta halálában) parafrazálásával zárta a beszélgetést.

A Fülep Lajos terem pódiumán öt órakor a Fél korsó hiány című 1980-as antológiát mutatták be. A bemutatón Meliorisz Béla és Parti Nagy Lajos (az antológiában Csordás Gábor és Pálinkás György versei is szerepeltek), valamint a kötet tervezője, Pinczehelyi Sándor Ágoston Zoltánnal beszélgetett. A szerzők a korabeli elismerő fogadtatás kapcsán kiemelték, hogy nagyon jó időpontban jelent meg az antológia. A nyolcvanas években ugyanis számos nagyobb terjedelmű, esztétikai szempontokra kevésbé ügyelő válogatás látott napvilágot, a Fél korsó hiány szerzői azonban a szegedi Gazdátlan hajók koncepciójához hasonló antológiát kívántak létrehozni: kevés szerző, jó versekkel. Ágoston Zoltán a kötet városverseiről kérdezte a szerzőket, ezzel összefüggésben Meliorisz Béla – összehasonlítva városverseit Bertók hasonló tematikájú költeményeivel – a város szűkösségének érzetéről beszélt. Emellett szó volt még Csordás Gábor verseinek politikumáról, későbbi fordítói munkásságáról, valamint Pálinkás György lírai prózájáról. A beszélgetés felelevenítette Pécs nyolcvanas évekbeli kulturális életét, amelyet mintha a művészek közötti párbeszéd keresése jellemezte volna. Ennek bizonyítékai Parti Nagy és Pálinkás kötetben megjelent párversei, amelyek az est végén Meliorisz újabb írásával kiegészülve hangzottak el. A kötetről a Jelenkor 2020/7–8-as számába e sorok szerzője írt esszét.

Fél hétkor a Csorba Győző Könyvtár Nagyelőadójában Dés László tartotta meg Egy este Esterházy Péterrel című zenés előadóestjét, ahol Esterházy-írások mellett az íróhoz fűződő anekdoták hangzottak el. A PécsLIT záróeseményeként 8 órától A hévízi hajószakács című kötet bemutatóját tartották a Trafik étteremben. Az irodalom és a gasztronómia találkozási pontjairól a Hévíz munkatársai, Cserna-Szabó András, Fehér Renátó és Darida Benedek beszélgettek. Szó volt a kalandos életű, irodalmi szakácskönyvet író Lénárd Sándorról, valamint Leopold Bloom emésztőrendszerének működéséről is. A vendégek asztalára eközben vacsora került: vinettás pirítós, kolozsvári káposzta, vargabéles. Volt, akinek a PécsLIT utolsó estéje jóval éjfél után ért véget. Jövőre is így legyen.