Szombat délelőtt, bizonytalan időjárás: esőzés fenyeget. Nem is baj talán, hogy a fél tizenegyre tervezett Litera-túra elmaradt, amelyen Ágoston Zoltán Pécs belvárosának irodalomhoz kötődő helyszínein keresztül vezette volna végig a sétálni vágyókat. Szerencsére a vasárnap megrendezett Litera-túrán bárki bepótolhatja a szombaton kihagyott lépéseket. Délelőtt a Csorba Győző Könyvtár mélyföldszinti aulájában tíz és tizenhat óra között könyvcserét tartottak. A napi programok között három olyan esemény volt, amely leginkább a gyerekek érdeklődésére számított. Tizenegy órakor Grecsó Krisztián mutatta be – gitárral – Belefér egy pici szívbe című, gyerekeknek szóló verseskötetét a Körbirodalom Gyermekkönyvárban. Délután egytől Molnár Krisztina Rita Szószövő-műhelyébe várta az írókedvű tizenéveseket, fél négytől pedig a Magyar mesék lázadó lányoknak című többszerzős mesekönyvet mutatta be a kötet szerkesztőjével, Szlukovényi Katalinnal.

Négy óra környékén dupla esemény a Művészetek és Irodalom Házában. A Fülep Lajos teremben Bakos Gyöngyi Nyolcszáz utca gyalog című prózakötetét Pálfy Eszter irodalomtörténésszel mutatta be. Majdnem egy időben, negyed ötkor kezdődött volna a Breuer Marcell teremben Kőrizs Imre, Krusovszky Dénes és Imreh András részvételével a Beszélgetés a műfordítás kihívásairól elnevezésű program. Az első nem Budapesten megrendezett magyarországi Pride alkalmából kivezényelt rendőri jelenlét és a kordonozások miatt azonban csak kisebb kerülőutakon lehetett elérni a helyszínt, így némi fennakadás után negyedórás késéssel indult a beszélgetés. Ugyanebben a teremben került volna sor negyed hatkor Rebecca Maria Salentin német szerző író-olvasó találkozójára, amely sajnálatosan elmaradt, a műfordításról szóló beszélgetés izgalmas problémafelvetéseinek szétszálazása viszont majdhogynem kitöltötte az utána következő programra szánt időkeretet is. A beszélgetésen az újonnan megjelent fordításkötetek kapcsán kerültek elő fordítási kérdések. Többek között arról volt szó, hogy manapság a kiadóknak a szerződési és szerkesztői munkák megkönnyítése érdekében jobban megéri konkrét idegen nyelvű versesköteteket fordítani – példaként sorolhatók Frank O’Hara, John Ashbery, Tor Ulven és Anne Sexton nemrég megjelent kötetei. Egész kötetek fordításakor azonban felmerül a veszélye annak, hogy a fordításkényszerben olyan szövegek is átültetődnek magyarra, melyek nyelvi leleményei egyébként nem fordíthatók le érvényesen. Krusovszky Dénes beszélt a fordításkötetek összeállításának komplex, társas feladatairól, valamint az angolszász fordítások számának növekedéséről, Kőrizs Imre pedig az általa fordított Billy Collins-válogatás kapcsán szólt a Nyugat fordítási eszményének jelenkori problémáiról, illetve arról, hogy miért Fodor Ákos haikuköltészetét kellene faltörő kosként alkalmazni a magyar líra nemzetközi irodalomba kerülése érdekében. (A Jelenkor friss számában megjelent Imreh András kritikája O’Hara és Ashbery köteteiről.)

Öt órakor tartották meg Az ablakmosó című Mészöly Miklós-drámából Funk Iván által rendezett felolvasószínházi előadást a Fülep Lajos teremben Frank Ildikó, Ottlik Ádám, Ionescu Raul és Urbán Tibor közreműködésével. Fél hétkor a Csorba Győző Könyvtár megtelt Konferenciatermében Spiró Györggyel Jánossy Lajos, a Litera szerkesztője beszélgetett. Az alkalom apropóját a szerző új, Mikor szabad ölni? című esszékötete adta, ám a beszélgetés az utóbbi évek írásairól, a Malaccal teljes éveink esszékötetről és a Sajnálatos események című drámakötetről is átfogóbb képet nyújtott. Jánossy kezdésként a memoárirodalom térhódításáról kérdezte az írót, amely kapcsán Spiró György elmondta, hogy őt elsődlegesen a különféle történelmi helyzetekben élő emberek személyisége és lehetőségei érdeklik, ezért is írt több – dokumentumok által igazolható – történelmi fikciót. A beszélgetés a Malaccal teljes éveink kötet azonos című novellájára terelődött, amely a budapesti Eötvös Collegium hatvanas–hetvenes éveiről szól, aminek a szerző maga is tagja volt. Spiró főként egyfajta kettősségről beszélt: ugyan a Collegiumban megélhették a szabadság különféle formáit, ám a hedonizmus párosult a jövő kilátástalanságának érzetével. A Sajnálatos események kapcsán elmondta, az ötlet, hogy Kádár egy dráma főszereplője is lehetne, akkor jutott eszébe, amikor Shakespeare általa újrafordított II. Richárdjának színházi előadásán felismerte, hogy a dráma főbb alakja számos ponton megfeleltethető Kádár Jánosnak. A drámához dokumentumokból dolgozott, amelyekből kirajzolódik például annak története is, hogy Kádár úszómedencéjének helyén miként lett ’56 után tyúkketrec. Jánossy Lajos kérdésére Spiró elmondta, hogy a Mikor szabad ölni? esszékötetben többször megjelenik Kertész Imre, ő viszont Kertészt elsősorban nem művészként, hanem emberként kívánta ábrázolni. A kötetbeli alak különféle nézőpontokból, például első felesége, Vas Albina történetén keresztül válik láthatóvá, míg a beszélgetésen a szerző megosztotta a Kertésszel való megismerkedésének különös anekdotáját is.

Nyolc órakor a Csorba Győző Könyvtárban Hrutka Róbert és Grecsó Krisztián közös zenés irodalmi előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Ugyanebben az időpontban a Művészetek és Irodalom Házában teltház előtt Tóth Krisztinát legújabb, Bálnadal című kötetéről Ágoston Zoltán kérdezte. A beszélgetés elején a szerző a kötetben fontos szerepet kapó Tandori Dezső költészetéhez fűződő viszonyáról elmondta, bár egyetemista korában már elkezdte olvasni, valójában jóval később kedvelte meg igazán, párhuzamosan a költészetéhez szükséges előismeretek megszerzésével. Tandoriban lenyűgözte, hogy miként képes az Újholdtól eredő hagyományokat felbontani, és valami újat létrehozni belőlük. Tóth Krisztina hasonló úton indulva e kötetében visszanyúlt az olyan hagyományos formákhoz, mint a szonett vagy a haiku. Kifejtette, hogy a forma a belső rend igényének kifejeződéseként is érthető, ha már a külvilág egyre kaotikusabbá, kiszámíthatatlanabbá válik. Ágoston Zoltán a kötet címadó verse kapcsán a bálna és a költészet viszonyáról is kérdezte a szerzőt, aki elmondta, hogy számára a bálna által felöklendezett ámbra (amelyet az illatszergyártásban használnak illékony anyagok megkötéséhez) a költészethez hasonlít. A párhuzamot az adja, hogy a vers születésének is vannak testi aspektusai, emellett pedig a két dolgot összeköti a titok, hiszen ahogy az ámbra a különböző illatokat, úgy a nyelvi anyag az addig meg nem fogalmazott sejtéseket képes megkötni. Erről a szerző sok más mellett a Jelenkor Online-on olvasható interjúban is beszél. Az est vége felé közeledve szó volt Tóth Krisztina kínai utazásairól is: beszélt lézershow-ra hasonlító irodalmi estről, az országban végbement változásokról, valamint a természeti tájak letaglózó szépségéről. A szerző felolvasta a Jelenkor nyári duplaszámában található verseit, végezetül az öröklött terhekről és a szabadság különböző fokairól szóló készülő regényének munkálatairól beszélt. A lámpák felgyúltak, a kezekben feltűntek a Bálnadal példányai. Sorba állni, dedikáció következik.

(Fotók: Jakab Attila)