Május 19-én 11 órára várták mindazokat a pécsi Kürt utcában, akik jelen kívántak lenni az évforduló ünneplésén, mely az eredeti elképzelésekhez képest redukált formában valósult meg, ugyanis a tervezett minikonferencia a járványhelyzetre való tekintettel elmaradt. A megemlékezésen előbb Kende Ágnes beszélt nagyapjáról, majd Nagy Imre professzor mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy Várkonyi Nándor életművét az irodalomtörténész, a lapszerkesztő és a kultúrhistorikus hármas tevékenysége alkotja. Irodalomtörténészi működésének fő műve az 1942-ben napvilágot látott Az újabb magyar irodalom 1880–1940 című munkája. Ebben Várkonyi azt a provokatív állítást fogalmazza meg, hogy a polgárság kultúrája a végéhez ért, s bár Nagy Imre ezt joggal vitatható tézisként említette, véleménye szerint épp ez a felfogás tette lehetővé annak az új irodalmi és szellemi kezdeményezésnek az elsők közötti üdvözlését, jelentőségének belátását, amit népi irodalomként tartunk számon.

A másik fontos vetülete a Várkonyi-életműnek a Sorsunk folyóirat főszerkesztőjeként végzett munka. Az 1941-ben Pécsett alapított lap a város huszadik századi irodalmának, kultúrájának meghatározó hagyománya. Közismert, hogy Várkonyit személyes ízlése a népi irodalomhoz húzta, ám szerkesztői gyakorlatában igyekezett egyensúlyt teremteni, s az urbánus irodalom kiváló szerzőinek is megjelenési lehetőséget adott lapjában. Elég e helyt arra utalni, hogy fiatal szerkesztő kollégái Weöres Sándor és Csorba Győző voltak, s hogy Hamvas Bélától Mándy Ivánon át Rónay Györgyig számos, az urbánus irodalomhoz sorolt alkotó jelent meg a Sorsunk hasábjain, ahogy Mészöly Miklós is (még Molnár Miklósként) itt debütált íróként. E nyitott szerkesztői felfogás öröklődött aztán tovább, így a Jelenkor szerkesztői generációira is, amit Nagy Imre szerint az is jelez, hogy a mindenkori főszerkesztői szoba falán ott lóg Várkonyi képe.

Az életmű harmadik nagy területe az őstörténettel való foglalatosság, amelynek legismertebb műve a Sziriat oszlopai, bár számos kötetre rúg munkásságának e vonulata. Nagyszabású vízió bontakozik ki Várkonyi e könyveiben, amelynek alapja, hogy az embert a kozmosz részeként gondolja el, nem attól elidegenedett, magában álló létezőként. Nagy Imre véleménye szerint Várkonyi kultúrhistóriai munkássága kapcsán nem igazán a hasznosság kérdése az olvasás tétje, hanem hogy az érdeklődő a „gyönyörködve olvasást” tapasztalja meg.

Felvételről elhangzottak az ünnepségen a két fiatalabb barát, Weöres Sándor és Csorba Győző versei is (saját előadásukban), akik apafiguraként tekintettek Várkonyira. Az évfordulós ünnepségen, melynek spiritus rectorai az író unokái, Kende Kata és Ágnes, valamint Várkonyi András voltak, szép számú érdeklődő vett részt. A megemlékezésen Pécs városát Bognár Szilvia alpolgármester képviselte, a Jelenkor folyóirat koszorúját Ágoston Zoltán főszerkesztő helyezte el.

(A bélyegkép forrása: europeana.eu)