Az időszaki kiállítás 1967 és 1972 között nyaranta a bonyhádi zománcgyárban dolgozó művészek – Bak Imre (1939), Fajó János (1937–2018), Ficzek Ferenc (1947–1987), Gyarmathy Tihamér (1915–2005), Hopp-Halász Károly (1946–2016), Jegenyés János (1946–2008), Kismányoky Károly (1943–2018), Lantos Ferenc (1929–2014), Major Kamill (1948), Pauer Gyula (1941–2012), Pinczehelyi Sándor (1946), Szelényi Lajos (1944), Szijártó Kálmán (1946), valamint Victor Vasarely (1906–1997) – alkotásait mutatja be.

Lantos Ferenc, a Pécsi Műhely csoport és a hozzájuk alkalmanként csatlakozó művészek zománcművei számára a Bauhaus vizuális formanyelve és szellemisége az 1920-as években ott alkotó pécsiek (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Johan Hugó, Molnár Farkas, Stefán Henrik és Weininger Andor) révén fontos inspirációt jelentett. A zománc tartós, időjárásálló tulajdonságai lehetővé tették, hogy szabadtéren, illetve köztereken, épületek díszítményeként megjelenő alkotásaik formarendjét egy Victor Vasarely által manifesztált egyszerű elemekből szerkesztett, a széles közönség által is érthető demokratikus vizuális univerzum eszközévé tegyék. A zománcképek egyidejűleg követik a hagyományos táblakép képzőművészeti műfaját és ugyanakkor nagy felületeket díszítő iparművészeti alkotások, melyek építészeti alkalmazásukkal illeszthetők Vasarely művészeti elveihez. Vasarely ideája a színes, geometrikus, variálható modulokból álló műalkotások építészeti, urbanisztikai léptékű megvalósítása lett volna a Színes város elgondolása szerint. Lantos Ferenc és a Pécsi Műhely alkotói az 1970-es években egyedülálló módon járultak hozzá zománcműveikkel a Színes város ideájának gyakorlati megvalósulásához.

A kiállítás a Janus Pannonius Múzeum Képző- és iparművészeti osztálya és a budapesti acb Galéria közreműködésével jön létre.