Azt olvassuk Esterházynál, hogy ő azt olvassa Gombrowicz-nál, hogy az azt olvasta Milosz-nál, hogy „az valami olyasmit mondott a nyugati és a keleti értelmiségi közti különbségről, hogy az előbbit úgy igazán nem rúgták seggbe, ellentétben az utóbbival”. S hogy mi ezáltal közelebb lennénk az élethez mint olyanhoz. Ebből vita kerekedik, de most nem ez a lényeg. A „kellemetlen alak” Buenos Airesből elutazik az isten háta mögé, Santiago del Esteróba, ahol 1958-ban is főképp indiánok élnek. Egy ottani mondja: „Kik vagyunk? Nem tudjuk. Nem vagyunk európaiak. Az európai gondolat, az európai szellem tőlünk idegen, le akar igázni minket, mint hajdan a spanyolok; kész szerencsétlenség, hogy a kultúránk önöktől, a »nyugati világból« ered, hogy az európai gondolkodást kell használnunk, az európai nyelvet, ahelyett, hogy a magunk elvesztett amerikai-indián énjéből élnénk.” Pályi András a Gombrowicz-életmű sarkalatos műve, a háromkötetes Napló második kötetéből ad közre részletet. Aki járt már Argentínában, annak szigorúan ajánlott, aki pedig nem, annak feltétlenül olvasnia kell.

Mélyi József a Magyar Nemzeti Galéria 1945 utáni gyűjteményének átrendezett kiállításáról írt kritikát. „A Lépésváltás valójában olyan, mint amikor az ember gyermekkorában újrarendezi a könyvespolcát. Vasárnap délelőtt nekifog, kitalálja az új rendszert, két-három sort gondosan eszerint rendez be, de aztán lassan fogyni kezd az energiája, kész lesz az ebéd is, és akkor a maradékot, a könyvek kétharmadát úgy rakja vissza a polcra, ahogy korábban is volt.”

Januári tartalomjegyzék >>