A sepsiszentgyörgyi születésű költő a Megyei Tükör, A Hét, majd a kilencvenes évektől a Háromszék munkatársaként dolgozott. Rendkívül termékeny életművet hozott létre, csaknem félszáz kötete – verseskönyvek, regények, novellagyűjtemények – látott napvilágot. Irodalmi munkásságát többek között József Attila- és Márai Sándor-díjjal ismerték el, s kétszer is elnyerte a Román Írószövetség prózadíját. Az erdélyi magyar kulturális élet meghatározó szereplőjeként tekintettek rá. Augusztus 10-én, hetvenkét éves korában érte a halál.

A legutóbbi években íróként elsősorban az általa teremtett orosz költőfigura, Vaszilij Bogdanov lírai életművének létrehozásával foglalkozott. Hamisítatlan posztmodern gesztussal fordítóként jegyezte a szóban forgó verseket, miközben valóságos mítoszt alkotott a 20. századi diktatúra keserves viszonyai között tevékenykedő Bogdanov fiktív életéből és pályájából. Az egyre jobban burjánzó versvilág kuriózuma Bogdanov találkozása Ricardo Reis költőtárssal, aki tudvalevőleg Pessoa egyik alteregója volt (sőt, Bogdán Reis nevében is írt verseket).

A Jelenkor olvasói a Bogdanov-univerzum jó néhány szövegével találkozhattak a lap hasábjain, ám most egy másik versével búcsúzunk Bogdán Lászlótól, amely a Jelenkor 2001. szeptemberi számában jelent meg.

(Fotó: mmakademia.hu)