Tolnai Ottó 80. „Széket vittünk, kiültünk Jutkával az udvar közepére. És néztük, mint szélesvásznú moziban, Ormon túl, a Csantavéri tornádót...” Miközben sokan azt hiszik, hogy a magyar táj nem a legvadregényesebb, a szerzővel, illetve regényhőseivel a legfantasztikusabb dolgok történnek a bácskai rónaságon. A Csombe fia című regényrészletből, mely a Szeméremékszerek készülő második kötetéből való, azt is megtudjuk, hogy ha idejében elolvastuk volna és komolyan vettük volna Jósika Miklós Brüsszeli tárcaleveleit, akkor már régen tudnánk, mik a bajok Brüsszelben. Ő ugyanis nem csak a Manneken Pisről tudósított idejekorán, hanem arról, hogy „Brüsszelben például már a kezdetek kezdetén rossz volt a fagylalt”. Ha ezt idejében tudjuk, akkor magyar fagylaltosok veszik át a hatalmat e téren, nem az albánok. És innen már csak egyetlen kicsi lépés a nemzetközi elefántcsont-kereskedelem, de nem árulok el részleteket.

A nyolcvanéves Tolnait fiatalabb pályatársai nagyszerű írásai köszöntik. Terék Anna verse, Bencsik Orsolya novellája, Balázs Attila és Grecsó Krisztián emlékezései, Danyi Zoltán regényrészlete és Mikola Gyöngyi tanulmánya mind-mind méltó a mester színvonalához.

Váradytól Veszprémiig. A szépirodalmi rovat további részében Várady Szabolcs, Kukorelly Endre, Szijj Ferenc, Meliorisz Béla, Wirth Imre, Méhes Károly, Jánosa Eszter, Simon Bettina és Veszprémi Szilveszter versei, Moesko Péter, Egressy Zoltán, valamint Rőhrig Eszter prózái kaptak helyet. A művek palettája igen széles, ahogy a szerzők életkora, ismertsége is széles skálán mozog Várady Szabolcsétól a lapban most debütáló 1997-es születésű Veszprémi Szilveszteréig.

Csordás Gábor 70. A Jelenkor folyóirat szerkesztője volt, a nyolcvanas években Parti Nagy Lajossal együtt, majd a rendszerváltás környékén a főszerkesztője is Csordás Gábor, aki a lap bázisán alapította meg akkortájt a Jelenkor Kiadót. A rendkívül sokoldalú irodalmárt – költőt, műfordítót, esszéistát, szerkesztőt – köszöntő összeállítás élén saját esszéje áll, mely a húszas évek francia szellemi-politikai világát felidéző intellektuális krimiként olvasható. E sorok írója terjedelmes életrajzi beszélgetést készített vele, melynek címe sokat mondó: Konfliktusok és kanyarok. Az interjú nemcsak a szellemi kalandokról szól, de beszél sok reális utazásról, az általa ismert nyelvekről, országokról, híres és mára elfeledett emberekről. Színes kaleidoszkóp ez nem kevés provokatív kijelentéssel. Két írás is méltatja ezután Csordás költői életművét, melyről a szerző utólagosan leértékelően nyilatkozik – mindketten a fiatalabb költőgenerációk képviselői, Mohácsi Balázs és Fekete Richárd.

Fél korsó – Jelenkor – Holmi. E lapszámban a szokásosnál sokkal tapinthatóbb az egymással valamiképp feleselő írások révén kialakuló belső összefüggésrendszer. Ezeket a szálakat két tanulmány is tovább erősíti. Fenyő Dániel a negyven évvel ezelőtt Pécsett megjelent Fél korsó hiány című antológiát újraolvasva beszél arról, hogyan látja egy fiatal kritikus az akkori, formálódóban lévő újfajta költészetet, amit Parti Nagy Lajos, Csordás Gábor, Meliorisz Béla és Pálinkás György művei képviseltek a kötetben. Ez a Bertók László szerkesztésében, Csorba Győző előszavával megjelenő könyvecske minden bizonnyal a „pécsi irodalom” – bármit értsünk is e fogalom alatt – ikonikus darabja lett. Bazsányi Sándor tanulmánya viszont azt vizsgálja, hogyan viszonyult Mészöly Miklós írói életművéhez a Jelenkor folyóirat (és pécsi elődei), illetve a rendszerváltás környékén induló és 2014-ben meg is szűnő budapesti Holmi. Az eltérő viszonyulások eltérő irodalomfelfogásokból is erednek, s mindezen kérdések boncolgatása igencsak tanulságos.

A kritikarovat igen erőteljes, nem pusztán az írások mennyisége miatt. Az élén Csuhai István méltatása áll Parti Nagy Lajos Félszép című kötetéről, hozzákapcsolódva a fentiekben kibontakozó „pécsi irodalom” diskurzushoz, hiszen a kötet címadó szövege a szerző pécsi kötődéseit eleveníti föl. Láng Zsolt Bolyai című, frissen Libri-díjas regényét Visy Beatrix, míg Zoltán Gábor Szép versek 1944 című könyvét Melhardt Gergő értékeli. Molnár Gál Péter sokak által várt memoárjáról Pályi András írt A hamisság bűvöletében címmel bírálatot a kortárs perspektívájából. Radnóti Sándor szintén nagy érdeklődésre számot tartó értelmiségi arcképcsarnokát (Sosem fogok memoárt írni) Havasréti József méltatja. M. Nagy Miklós úgy recenzálja Margaret Atwood legújabb magyar nyelvű kötetét, Az ehető nőt, hogy közben szellemesen, provokatívan, olykor magával is vitatkozva beszél az irodalmi feminizmus kérdéseiről. Végül Don DeLillo új magyar nyelvű könyve, illetve Cs. Szabó László képzőművészeti esszégyűjteménye kerül terítékre, az előbbiről Sári B. László, utóbbiról Németh Ákos értekezik.

Ajánlás. Ha azt mondaná valaki, hogy a saját lovamat dicsérem, nos, lenne benne némi igazság. De higgye el a kedves Olvasó, abban is van, ha azt mondom, ezt a nyári lapszámot érdemes magával vinni a nyaralásra, nem bánja meg. Persze a mostani koronavírusos világban nem kell kockáztatni, izgágáskodni, messzire menni, nem érdemes most megnézni, hogyan is áll „a Montblanc csucsán a jég” vagy hogy mi van a „jég-Álpeseken s Ádria öblein”. Maradjon inkább egy Jelenkorral a kezében „az alföldi szép nagy rónaságon” vagy barangoljon a Mecsek lankáin, esetleg annak „hegyen hivalkodó, völgyben rejtőzködő” városában, ahol a lap a – remélhetőleg az olvasás után is – nyájas Olvasó számára készült.