Anti-Pygmalion

 

A metróban láttam meg, bőrgatyában olyan volt, mint Ryan Idol

vagy Ken Ryker vagy egy kitömött ágyékú popsztár. Nem tudtam

nem továbbgondolni a testét egyre beljebb, beljebb, a bőr alá egészen.

 

Kimondhatatlan szerveket képzeltem belé, a szívét különös gonddal

terveztem, hosszan elidőzve minden billentyűnél és kamránál,

a vérköröket egész rapszodikusan kötöttem be, mint egy vízvezeték-szerelő,

 

rutinosan dolgoztam, borostás arcomból lógott a cigi, s

a seggem már-már kilátszott a kék szerelőgatyából,

nem sok esély volt, hogy elrontsam, ment minden a műszaki rajz szerint.

 

Néha ez-az kispriccelt a vödörbe, kis kóc, kis kender,

rutinos vájatok, csatlakozók, az a kevéske, igazán kevéske

rozsdás víz meg hadd folyjon ki, hadd folyjon ki a földre.

 

 

Megkérdezte

 

Hogy mit tetováltasson a seggére, pontosabban a segge fölé,

a farránctól 2-3 centire, oda, ahol a gerinc pompás esést képez,

s honnan egyenest a célba fut a kinyalt pezsgő vagy alkohol.

 

Hogy borotválja-e a mellét, azt a pazar pamacsot, melyet szájjal

tépni sem utolsó, s melytől egyazon távra feszül a két bimbó,

a két tövis, mely felvérzi mellkasod, ha túlontúl sietsz.

 

Hogy lyukasztassa-e ki a bal mellbimbóját vagy csak a jobbot,

egy platinadarab vagy orvosi acél beültetése végett, a piercing

ma elengedhetetlen, s ha beteszik, elég egy hétig kamillával mosni.

 

Hogy vegyen-e szegecses bőrkarkötőt, nem mintha rocker lenne,

de szépen ellensúlyozná karja fehérségét, s talán férfiasabbnak is látszana,

mint általában, esetleg egy ilyesféle nyakláncot is a nyakába akaszthatna.

 

Hogy Bruno Banani-alsót vegyen-e vagy inkább Calvin Kleint, esetleg

valami klasszikusat, Eros Venezianit? Olaf Benz-modellt? Daniel Hechtert?

Versace biztosan bejön. Vagy egy Punto Blanco? Manstore? Palmers vagy Skiny?

 

A legtöbb kérdést meg sem hallgatom. Csak ne lenne nyelve, szava,

beszéde neki. Csak másznának ki belőle a kérdések némán, megállíthatatlanul,

mint bűvész torkából a színes, összekötött selyemkendők.

 

 

Berda-románc

 

Feküdj ágyamba, vén buzi. Hagyd a nőket ma, s élj velem.

Az éjszaka szövetében hódolni kényszerül a háj is,

s a tiltott ételek íze belengi a test tömör gondolatait.

 

A mészároslegények mosolya: izmos vállukon ahogy hallgat

a hús, vagy ahogy kel a kimondhatatlan szó a dagasztókádban,

két hamvas pékfiú keze közt zuhanyzás előtt pár órával.

 

Nem akarom, hogy visszafogd magad vagy rettegj, hogy muszájt

görcsöljön bármely tagod. Csak az önzés robbantja ki az izzadt

szerelmet. Nem akarom, hogy gyávának láss, ma tiéd minden akaratom.

 

Feküdj ágyamba, vén buzi. Míg ölelsz, míg fejem a melleden pihen,

a kiskocsmák tüzétől lángra kap a város, s minden homályos ablaktábla

egy-egy derékig meztelen munkásfiú mosolyát tükrözi vissza.