Legyen elnéző!

(Csehov: Cseresznyéskert)

 

ZOLI / ZOLTÁN / OSZTÁLYOZÓ, (Olyan, aki ebben az osztályozásban szerepel) 16 körül: de 40 körüli rezonör

LILI / VÁZA, (Olyan, aki az imént tör össze egy vázát) 14 körüli. Aranyos, ártatlan, gyerek

KÁROLY / BALZSAMOZOTT, Apa, 45 körüli. Jóképű, lassú, rendes

NYUSZI / SZÁMLÁLHATATLAN, Anya, 35 körül. Jópofa, gyors, csinos

MANÓ bácsi / CSÁSZÁR, (A Császár állata) Nagyapa, 70 körül. Ironikus, okos, rezignált

ILONA / TÁVOLI, (Olyan, aki távolról légynek tűnik) Nagyanya, 60 és 70 között. Egyszerű, békés, józan

LONCI / SZIRÉN, 40 körül, Nyuszi nővére. Hiú, okos, gonosz

PISTA / IDOMÍTOTT, 50 fölött, Lonci férje. Korlátolt, korlátolt, korlátolt

ANCSI / MALAC, 16 körüli, Lonci és Pista lánya. Csinos, belevaló, ártatlan

BIZSUKA / FESTETT, (Olyan, akit a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek) Zoli keresztanyja, Károly nagynénje, annyi idős, mint Ilona, de letagadja. Bölcs, pontos, kemény

HIDAS ÁDÁM / KÓBOR KUTYA, Szomszéd, 50 körül. Vicces, önironikus, nőmániás

HIDASNÉ / RÁZKÓDÓ, (Őrülten rázkódó) Lehasznált 40-es. Ideges, ideges, ideges

ZSUZSI / MESEBELI, 16 éves, Hidasék lánya. Csodás, ártatlan, felnőttes

JULCSA / MÁSFAJTA, 50 körüli, cselédlány. Zsémbes, öntudatos, szerelmes

 

 

I. felvonás

Lakásbelső. Két szoba, de tudható, hogy van harmadik is, sőt cselédszoba stb, régi pesti lakás. Polgári enteriőr, hosszú ebédlőasztal, székek, picit kopott stílbútorok, elegáns, mérsékelten elhanyagolt. Egy pianinó, ha a szereplők közül valaki tud zongorázni. A sublóton régi, nagy, zöld szemű világvevő rádió. A két szoba fallal (rabic, nem tartófal) elválasztva 1/5-4/5 arányban, a nagyobbik rész, a “nappali” erősen kivilágítva. A jobb oldali kisebb (háló, mindegy, ilyesmi) teljes sötétségben: valamiféle folyamatos mozgás-mocorgás-nyüzsi mégis érzékelhető. A kivilágított nappaliban folynak a dolgok, a hálószobába csak Manó bácsi meg Károly lép be olykor, úgymond karácsonyfát díszíteni. A nappaliban senki. A nézőtéri-bal oldalon az előszobai ajtó, háttérben, közel az elválasztófalhoz a harmadik szobába nyíló ajtó. Zoltán, egyedül, a falnak dőlve.

ZOLTÁN Úgy látszik, magamban beszélek. (Ellöki magát, pakolni kezd: odébb tol ezt-azt, helyet csinál. Nyugodt Semmi túlzás) Magamba fogok beszélni, mint a hülyébbje, most már ez lesz, mi? Pakolgatok, és elmesélem magamnak. (Tényleg pakol) Pokol. (Kimegy az előszobába, behoz egy karácsonyfát, átviszi a lesötétített hálóba. Visszajön) Egyedül leszek Karácsonykor, elég érdekes. Egyedül velük. (Másféle fény. Üres szoba, Nyuszi, kezében abrosz, a szoba közepén álló asztalhoz lép, amikor csörögni kezd a telefon. Odamegy, fölkapja)

NYUSZI Halló, tessék. (Vár. Közben bejön Ilona a tányérokkal. Kicsi fölcsúszott hangon) Halló, ki az? Ki vagy, beszélj már bele, szólalj meg! (Vár) Nincs itt. Tűnj el. (Leereszti a karját. Lóg a kagyló, lóg az abrosz, kicsúszik a kezéből) Tudja ezt a számot. (Inkább keserűen rezignált, sőt mélázó, mint dühös) Valahonnan tudja a számunkat, akármikor idetelefonál, van hozzá képe.

ILONA (Látja – tudja is – mi a helyzet) Nyuszi, nem kell, kislányom, nyugodj meg!

NYUSZI Jó, jó, semmi vész. (Fölveszi, és széles ívben az asztal felé hajítja az abroszt – ha lecsúszik, nem baj –, viszszateszi a kagylót. Nem nagyon ideges) Rendben van. Rohadt életbe!

KÁROLY (Az ajtóban áll, kezében kisbalta) Az Ádám volt, kicsim?

NYUSZI Ádám. (Nem arra figyel, amit mond) Milyen Ádám.

BIZSU (Jelentős lendülettel belép, el Károly mellett, poharakat hoz tálcán) Hova tegyem? Nincs abrosz. Hol az abrosz, Ilonám? (Észreveszi az abroszt, nagyjából rájön, hogy mi van, a beszélgetés alatt terít, diszkréten “nem” figyel)

KÁROLY Milyen, hogyhogy milyen, Nyuszkó, hát a szomszéd Hidas! (Érzi, hogy nem stimmel valami, de nem túl nyugtalan) Tegnap összefutottunk a liftben, azzal jött, hogy Szenteste átnéznének, nem mondtam? Irtó ünnepélyes adta elő, idétlen volt az egész. Nem ő telefonált?

ILONA De, Karcsi, ő telefonált, Hidas úr. Nem is tudtam különben, hogy a Hidast Ádámnak hívják. Vagy bárminek, azon kívül, hogy Hidas. Hidas az Hidas, nem?, Hidasék. Van a Zsuzsi, van KisZsuzsi és van a Hidas úr. Méghogy Ádám!

NYUSZI (Egykedvűen) Mi baj, Julcsa?

JULCSA (A küszöbön áll, Károly mellett, igyekszik legalább könyökkel hozzáérni) Semmi, csak csörgött a telefon, nagyságos asszony, és gondoltam, hogy… (Kis szünet. Dacosan) Gondoltam!

ILONA Rendben van, Julcsikám, hallottuk, hogy csörög, ne fontoskodjon állandóan, mindenki hallotta, senki sem süket!

JULCSA Hát… Dehogynem. Gondolom én. (Orra alá) Süket, aki mongya.

KÁROLY Julcsa kedves! (Megfordul, átmegy a másik – sötét – szobába)

JULCSA Jól van, na! Ahogy akarni teccenek! (Műsértődés) Betegyem akkor végre a bejglit, vagy mi legyen vele? Gondolom, valami már legyen végre! Azzal a bejglivel. (Senki se figyel rá. Belép Lonci, félretolja Julcsát, ő is lát-ért mindent)

LONCI Tudod, ki volt az? Ismered?

NYUSZI Persze, hogy ismerem! A szagát is.

LONCI Akkor meg ne törődj vele! Csöppet se foglalkozzál vele, húgocskám, de egy fikarcnyit se, mondtam ezerszer.

ILONA Hagyd már, Lonci, a jóisten áldjon meg!

NYUSZI Szóval ne foglalkozzak?! Ne foglalkozzak vele, csak úgy, jó, de akkor…

JULCSA Most mégis betegyem a sütőbe azt a nyamvadt bejglit, vagy ne tegyem be?

BIZSU Ebből elég volt, gyerekeim! (Ki)

NYUSZI Te jó ég, tegye be, Julcsi, és hagyjon már békén. A sütőbe. Azt a nyamvadt bejglit, és ne gondolkodjon folyvást. Idetelefonálgat, én meg ne foglalkozzak vele, de akkor áruld már el nekem, Lonci, hogy mivel foglalkozzak?!

LONCI Azzal ne! Nem jöhet… (Vár) semmi, csakis kétségbeesésből telefonál, ha nem lenne bajban, nem hívogatná. Ilyenkor! Meg semmikor, nem fogod föl? Nem nyer, hanem veszít, te nyersz. Persze, ha kiborulsz, akkor veszítesz. Nem ügy, csak ha ügyet gyártasz belőle, akkor ügy.

ANCSI (Bejön, ő is félretolja Julcsát, aki még mindig ott ácsorog. Látja-tudja egyből, mi a helyzet, minden nő tudja, csak a férfiak nem tudnak semmit) Mi van, Nyuszkó?

ZOLTÁN Bejött egy kisebbfajta harckocsi.

LONCI Menjél most ki, jó?, kislányom, csöppet sem neked való! Egyáltalán nem!

ANCSI Igen? Egyáltalán tizenhat múltam. És méghozzá jócskán elmúltam tizenhat, vili? (Lassan mondja, nem hisztis, inkább fölényesen blazírt az anyjával) Világos?, fel van fogva?, a mindössze ekkorka agyaddal?, szerintem ezek az ügyek jobban mennek nekem, mint neked! Csöppet. Hát szerinted? Szerintem szerinted is.

ZOLTÁN Most leinti a nagyanyja.

ILONA (Gyengéden) Ancsa!

NYUSZI Hagyjatok már, hagyjál békén, Ancsi, olyan vagy, mint egy úthenger.

ZOLTÁN Most meg beszól neki a Julcsi.

JULCSA Tisztára olyan, Ancsika, mint valami dömper!

ANCSI (Megpördül, mérges) Mi?!

JULCSA Jó’ van, na! (Kifarol)

PISTA (Manót előreengedve belép) A komcsik! A komcsik ilyenkor mivel foglalkozhatnak szerinted, Manó bátyám? Direkt nem is esznek? Csak-csak bekapnak azért valamit, nemde? Véleményed szerint mivel foglalkozhatnak a zsidók Karácsonykor? (Ancsi sértődötten el, Ilona “ne-legyen-baj” tartással utána)

MANÓ (Nemigen foglalkozik Pistával. Megáll Zoltán előtt, de nem őt nézi, hanem lejjebb: egy kisfiút, Zolit. De Nyuszinak beszél) Ennek itt vitamin kéne, hundert Prozent. Adtok ennek a kölyöknek vitaminféleséget? Eszel te répát? Nem hallod? Vagy… retek!

ZOLTÁN Retek, na azt nem szeretek!

MANÓ (Kiszól) Ilona, van itthon répa? (Legyint, elfordul)

ZOLTÁN Nem is tudom, ilyenkor válaszoltam-e valamit?

NYUSZI (Az ajtófélfának dőlve rágyújt, nyugodt) Ugyan, apuka, ne egzecíroztassa már azt a gyereket, eszik rendesen, kap mindenféle féleséget.

MANÓ Te meg mennyit cigizel! Karalábé is megfelel amúgy, bármi jó, ami recseg, és nem pohár. (Zolinak) Te nem cigizel? Nyuszi, nem cigarettázik ez a te fiad véletlenül?

NYUSZI Hogy cigarettázna véletlenül, mindjárt tizenhat éves!

MANÓ Ványadt. Nincs ez még tizenhat, nem létezik, maximum tizennégy. Tizenöt vagy, vagy tizen-négy? Eigentlich hány éves is vagy te momentán?

NYUSZI Hagyja már, egész nyáron egy szál klottgatyában rohangál a telepen meg a kertben, mezítláb, mint a parasztgyerekek, teleeszi magát cseresznyével…

MANÓ És kijár a szélsőúti bokorba cigizni.

NYUSZI …minden délután focizik, lebicikliznek a Dunához, csokira lesül, makkegészséges tökfej.

PISTA Hát töknek tök!

ZOLTÁN Ember, ugye, nem véletlenül cigizik, hanem egyenest készakarva. Direkt nekiállsz cigizni, és úgy cigizel.

MANÓ (Leül egy fotelbe) Ti is úgy csináltátok a Loncival, véletlen’ elbújtatok a szeneskamrában, ott füstölögtetek stikában. Állítólag, én ugyanis nem láttam, anyádtól tudom. Kifigyelt az ablakból, átzavarta hozzám a cselédlányt az irodába, hogy füstölög a szén, pedig nem a szén füstölgött, hanem ti füstölögtetek.

LONCI Nem is voltam tíz se! Télen felöntötte a személyzet az Elektromos Művek teniszpályáit, ott korcsolyáztunk (nem nosztalgiázik, inkább tárgyilagos, enyhe öniróniával), elbújtunk a raktárba cigizni. (Zolinak) Hol van már ilyen!

ZOLTÁN Mármint személyzet.

NYUSZI Nagyapád kartonszám kapott ajándék cigarettát, százas csomagokban, ilyen ekkora pléh dobozokban. Szfinx, Coronas, Coronitas, Dzsubek. Aztán ezekhez hozzá se nyúlt, mert csak Hercegovinát szívott. Igaz, apuka?

PISTA (Loncinak, aki kelletlenül elfordul) Tíz voltam ám én is, amikor rászoktam, édesem. Memphisz!

MANÓ Mondjuk, elég helyes kis cseléd volt, az is igaz, két ilyen csinos (mutatja a lány dudáit) izével, nagyjából ekkorákkal.

LONCI Kizárólag Finom-Hercegovina dohányt volt hajlandó szívni, maga sodorta, és úgy, mi meg dobozszám csórtuk a Coronitas-t.

MANÓ Ekkorák, ni! Nem nagy, nem kis. Nagynál kisebb, kisnél nagyobb, viszont formás. Guszta. Olyan odatolós volt az a hogyishíjják. Odatolta. Hogy hívták azt a lányt, nem emlékszel?

NYUSZI (Enyhén indignált) Legalább tizenöt cselédlányra emlékszem, apuka, állandóan cserélődtek. Mivel az anyu cserélgette őket.

LONCI Én speciel Damest szívtam, hosszú szopókával, igazi női cigaretta. Nőies volt. A prolik meg Leventét. Nikotex Levente, büdös, mint az ülepke.

LILI (Beviharzik) Zörög valami! Hol az apu? Anya, ki telefonált?! Valami kaparászik, nem halljátok?, kotorásznak az angyalok!

MANÓ Aha, tényleg! (Úgy tesz, mint aki fülel, vagyis hát fülel, csak picit tesz úgy) Alaposan munkálkodnak, a betyárját! (Nyuszinak, halkan) Munkálkodhatna az angyal valamivel halkabban is, nem gondolod?

NYUSZI Senki nem telefonált, kicsim!

PISTA (Boldogan nézi Lilit) Eszem a szivit!

ILONA Majd értesítjük azokat az angyalokat. Nézd meg, édes kis szívem, berakta-e a Julcsi a sütőbe a bejglit, jó? Gyere, nézzük meg! (Ilona, kézenfogva Lilivel, ki)

MANÓ (Loncinak, aki unott arccal teríti az asztalt) Volt olyan, hogy az egyik cseléd majdnem lelépett veled együtt a harmadikról szerelmi bánatában. Másfél éves korodban. Fölnyalábolt, le akart ugrani veled együtt, egy román baka miatt. A kommün után, mikor bejöttek az oláhok Pestre, és itt grasszáltak le-föl, na mindegy, és az az ostoba…

KÁROLY (Be az előszoba felől) Mi a nagy helyzet? Csodás bejgli-illat jön be!

NYUSZI (Fojtottan) Akkor csukd be az ajtót!

MANÓ Nincs helyzet, a kislány, azt hiszem, kifigyelte az angyalokat. Működhetne ez az angyal csöndesebben egyébiránt! Már át is tette a lábát a korláton…

KÁROLY Csöndes egyébiránt, csak nyekereg a létra, az nem csöndes, mit csináljak?, nem tudok repdesni. Ki tette át a lábát?

MANÓ A cseléd. Majdnem leröpült a harmadikról a menyeddel, nagyjából fél évszázaddal ezelőtt. Tartsam a létrát, te angyalszerűség?

NYUSZI Ne itt angyalozzatok nekem!

KÁROLY Már majdnem kész vagyok, csak nincs elég gyertya. Nincs valahol még…

NYUSZI Nincs! Annyi van, amennyi van.

KÁROLY Jó, jó, ne idegeskedj. Mi a baj?

NYUSZI Semmi.

KÁROLY Van sonka? (Indul vissza a másik szobába)

LONCI Van, van. Elég szép. Persze nem az. Ami.

ZOLTÁN (Gúnyosan) De persze!

PISTA Nem az, ami, azám!

LONCI (A férjére mordul) Ne legyél ilyen papagáj, Pityuli! Ostrom előtt a Püspök úrnál vásároltam a sonkát, olyan ma nincs.

ZOLTÁN Olyan ma semmi nincs, és semmi nem olyan. Most majd az jön, hogy rendes sonkát ma már nem kapsz, véletlenül sem.

PISTA Rendes sonka ma már egyáltalán nincs, még véletlenül se.

NYUSZI (Nem figyel oda) Semmit.

ZOLTÁN Sőt készakarva se. Most következik a reakció, szokásos karácsonyi, családi, csontreakciós nosztalgiázás.

BIZSUKA (Újra be, új lendülettel) Hogy mennek a dolgok? Lelki drámázás? Isteni hideg van kinn, gyerekeim! (Összedörzsölgeti a kezét. Manóhoz) Mi a helyzet, öregúr, hogy áll? Áll még urasá-godnak valahogy? Nem nőtt meg magának pár hét óta a hasa? A duplájára?

MANÓ Milyen sárga ma, Bizsu! Miért ilyen rikító-sárgás?, ez a divat? Olyan, mint Gyurrrika volt, legszebb napjaiban. Nem olyan, mint Gyurika a legszebb…

BIZSUKA (Inkább viccből mérges) Miféle Gyurrrika a legszebb napjaiban? Nem vagyok sárga, nem rikítok, és ki az a Gyurika!

MANÓ De, de, bizony isten sárga, nézze csak meg, tekintse meg a tükörben, ez nem sárga? Be van kegyed föstve? Gyurika, az a gyerekek papagája, de már megdöglött.

BIZSU Hu, de kövér, Manó!

MANÓ Pont ilyen sárga volt, és aztán el is patkolt az a szegény Gyurrri. Megnézte magát tükörben? Behozta a hideget, Bizsu, piszok egy hideg van kint, a kutyafáját!

ILONA (Bejön, hoz egy bonbon-dobozkát, mutatja a férjének) Megkóstoljuk Bizsuka pralinéját? Most hozta, kibontsam? Ilyen gyönyörű, látjátok?, vajon hol lehet manapság ilyesmit szerezni? Honnan szerezted, Bizsukám, honnan veszel te mindig ilyen finomságokat?

MANÓ Pfuj, én aztán nem kérek olyan izét! Praliné! Ki vagy pingálva? (A feleségéhez) Te Ilona, szerinted ez a Bizsu nincs befestve?

ILONA (Mérgesen) Manó!

MANÓ Jó, jó. Hogy a fenébe állítanak elő nők ilyen rikítást? Tisztára indián, harci színekben pompázol, Bizsu. Mohikán…(Hol tegeződnek, hol magázódnak)

BIZSUKA Ki fog durranni, előbb vagy utóbb, a maga pocakja, Manó, ha így folytatja. Húzza be.

MANÓ Be van húzva!

BIZSUKA Húzd be, öregúr! Na, úgy! Most be van húzva?, ez maga szerint a behúzott állapot?

MANÓ (Közel hajol hozzá, fintorog) Hát ez meg itt rajtad miféle legutolsó-mohikán-szag?

BIZSUKA Illat, nem szag! Különbség!

MANÓ Illat. Ez! Illatos a szentistvántelepi kiskert cseresznyevirágzásnál, tavaszi zsongáskor, április vége felé. De hol van most április, és hol van a vég? Nem beszélve arról, hogy zsongás! Maga mint cseresznyefa!

BIZSUKA Bizony, drága Manóm, nyugodjon csak bele, ez illat! Amúgy meg, már rég meg akartam kérdezni, de mindig kimegy a fejemből, tulajdonképpen te mit látsz ott lenn? (Manó hasa alá mutat) Abból? Persze mit látnál, ugye, miből mit?

LONCI Emlékszik, apuka, milyen őrületes sonkát lehetett kapni a Nikászinál…

PISTA Nikászinál, na ja…!

LONCI Pityu! Csitt!

MANÓ A Nagy és Eichnernél, gyerek. (Bizsunak) Látom, amit látok, nyugodj bele, el is csodálkoznál, Bizsu, mi mindent.

LONCI Vagy a Brauchnál.

MANÓ Amikor megvettük a kertet, tombolt a cseresznyevirágzás, az összes fa, végig az utca két oldalán, a vizesárkok partján. Zsibongott minden. Az egész kert csupa fehérség…

ILONA Húst (közbevág, megnyomja) a Brauchtól vettünk, édesem, Marci hentesnél, a Vámház körúti csarnokkal szemben. Csakis annál az egy Marcinál! Beljebb volt egy kis Fiumei, ott volt a legjobb kávé. Tea, szardínia, fűszer, ilyesmiket.

LONCI (Nyuszihoz) Meg a Püspök úr, emlékszel? Az nem volt komcsi amúgy?

NYUSZI (Csak félig figyel oda) Püspök volt.

ILONA Püspök úr fia kihordta a zsemlét meg a tejet, fél hétkor lepakolta az ajtó elé.

MANÓ Telket nem szabad tavasszal vásárolni, mert akkor túl szép. Állítólag. Szerintem kizárólag tavasszal érdemes! Akkor szerezz be bármit, amikor a legszebb. Például a nőkkel is úgy van…

LONCI (A nők kevésbé poétikusak) Isteni szag volt a boltban! Szatócsboltszag a zsidónál, az összes fűszer egyszerre. Csokit a Stümmernél vettük a Gellért téren, az jobb, mint a Gerbaud. Most meg lemegyek a sarki közértbe…

ZOLTÁN Most jön az, hogy és nincs semmi.

BIZSU … és nincs semmi.

ZOLI Parizer.

ILONA Parizer meg krinolin.

LONCI Szafaládé. Meg van még disznósajt is, undorító!

MANÓ Az aztán a finom dolog! Disznóság! Röf.

PITYU (Lelkesen) Röf-röf, az biztos!

LONCI Pityu, ne röfögjön!

PITYU (Meg van félemlítve) Nem röfögök, édesem!

LONCI Röfögött!

ZOLTÁN És a prolik, ez nem lesz kihagyva!

LONCI És eléd tolakodnak a prolik.

JULCSA (Benyit, nem kopog) Gondoltam má’, szólok, hogy oda fog sülni minden! Vagy valami! Nekem aztán nyóc!

ILONA Rendben van Julcsikám, csavarja le, legyen olyan szíves!

LONCI Csavarja már le magát, Julcsa!

JULCSA Azér’ gondoltam, hogy szólok. Én szóltam, odasül, akkor odasül. Elég piros már, lezárjam vagy ne?

ILONA Zárja. (Julcsa sarkonfordul)

LONCI Használhatatlan!

ILONA Gondolkodik!

BIZSU Mióta gondolkodik itt nektek ez a derék Julcsa? Ennyire intenzíven?

ZOLTÁN Most szól, hogy odaég, mikor már odaégett. Ez a cselédvirtus.

ILONA Nem sokkal ostrom után beállított azzal, hogy ő most fel van szabadulva, ettől fogva villamoskalauz, jogot formál a cselédszobára, azóta egyvégtében gondolkodik. De az nem jut eszébe, hogy egyszer-kétszer föl is moshatná a konyhát.

NYUSZI A gondolkodás amúgy a János hatása. Aki nagy filozófus.

MANÓ Jön János, a filozófus, befészkeli magát a klozetba, ott szül tavaszig. Hihetetlen szagokat állít elő magából a mi Jánosunk.

BIZSU Ki az a János? Csak nem az is papagáj?

NYUSZI Bizsukám, ő a Julcsi gavallérja. Picit röstelli amúgy a Julcsi, főleg Károly előtt, de azért büszke mégis a Jánosára, mert hogy, először is, egyáltalán van neki. Másodszor meg a filozófia.

ILONA És festőművész!

BIZSU Hogy mi?

MANÓ A János. Julcsa teliaggatta a szobáját a János műveivel, cicával játszó gombolyag, patakkal játszó szarvasok, neked biztos tetszene, Bizsuka. Meghökkentően termékeny a mester.

BIZSU Legyen elnézőbb! Lehet, hogy így, legvégül, még maga is tetszik nekem, drága Manó! (Belekarol. A hasára mutat) Biztos nem vagy te mégiscsak beteg, Manó? Itt, errefelé?

MANÓ Nem én! Makk egészség!

BIZSU Helyes! Betegségre amúgy legjobb gyógyszer egy kis egészség, nemde? PISTAGondoljatok bele, festenek a prolik, tisztára ki van törve a komonizmus!

MANÓ És el is hiszi, hogy festő. Ugyanis tényleg fest, hát mi lenne az, amit ebből nem kéne elhinnie? Például miért nem fest a Lonci?

PISTA Tud festeni!

LONCI Pista!

PISTA Tudsz! Mindenki tudja, hogy tudsz. Zseni!

BIZSU Tudja, és nem teszi. Az nagyon nem ugyanaz. (Manót gyöngéden maga után húzva kimennek)

LONCI (Rövid csend) De, ugyanaz! Ugyanis én túl lusta vagyok. Túlzottan lusta, ez az igazság!

PISTA Elég volt, kisszivem, ezt nem szeretem! Hallani!

LILI (Belép Zsuzsival. Utánuk Ancsi) Anyu, átjött a Zsuzsika. (Nyuszi nem figyel, szórakozottan int)

LONCI (Mániásan) Túl lusta!

PISTA Hagyd abba, Loncikám, édesem!

LONCI Túl…

PISTA (Gyöngéden belevág) Hagyd abba, könyörgök!

LONCI (Vészjóslóan) Ne vágj a szavamba, jó?!

ILONA Elég volt! (Váratlan határozottsággal) Ez itt a szomszéd kislány, Zsuzsi! Pista, menj, segíts Károlynak, Lonci, a konyhába! Gyerekek, beszélgessetek, mindjárt hozok pogácsát. (A “felnőttek” kimennek)

ZSUZSI Huha, mennyi rokon, úristen! Atyám!

LILI (Ártatlanul) Szóljak a Zolinak, Zsuzsika?

ZOLTÁN Én meg persze nem vagyok ott. Nagyjából sehol se. Ahol kellene, ott biztos nem!

ZSUZSI (Zavarba jön, próbál gúnyolódni) Miért szólnál a Zolinak, Lilike?

LILI Hát, azt hittem…

ZSUZSI Ne annyira higgyél, Lilcsi!

ANCSI (Egyből felfogja) Á, szóval a Zoli…!

LILI (Ancsira bök) Ő az unokanéném, Ancsi.

ZSUZSI (Mintha mi sem történt volna, határozottan) Helló, Hidas Zsuzsi. Nem haltok ki ennyi öreg közt?

ANCSI És te?

ZSUZSI Máris simán kihaltam. Pasi meg egy szál se.

LILI Milyen pasi?!

ZSUZSI Hát olyan, ezeknél használhatóbbak! Ebben a ti kiterjedt rokonságotokban, úgy apukád magassága, az pont megfelelő.

LILI De hülye vagy te, Zsuzsi!

ZSUZSI A faterod iszonyú jól néz ki!

LILI (gúnyosan) Iszonyú.

ANCSI Itt cirka ezek vannak, a papám meg (Lilire mutat) az ő papája, ennyit bírunk neked nyújtani. No meg a Zolikát, ugye…!

ZSUZSI Oké. (Eltereli a témát) Ismeritek azt, hogy két…

LILI Hagyd abba Zsuzsika, nem bírom a vicceidet, ne is fogj bele, jó?!

ZSUZSI (Csak azért is, Lilinek. Mutatja az ujján) Kettő. Ennyi. Két favágó megy az ösvényen, és egyszer csak az, amelyik…

LILI Nem ismerem, és nem is érdekel!

ZSUZSI …hátul megy, leveszi a vállá…

LILI Mondtam, hogy nem érdekel, hagyd abba!

ZSUZSI …ról a szekercéjét, és belevágja az előtte menő hátába? Ismered?

LILI Nem érdekel, mondtam már!

ZSUZSI És akkor az, akinek a hátából áll kifele a szekerce, megfordul, és azt mondja.

LILI Süki vagy?!, nem érdekel. Hányszor kell még… (Befogja a fülét)

ZSUZSI …hogy ez most komoly volt vagy tréfa?, erre a másik, hogy komoly. Mit csinálsz?

LILI Befogom a fülem.

ZSUZSI Mire a csóka, így áll ki belőle az izé, szekerce, hogy az mingyá’ más, mer’ tréfának kissé erős lett volna. Vége. Ha annyira nem érdekel, akkor miért mosolyogsz?

LILI Mert nem volt szexuális.

ANCSI (Izgatottan) Tudsz szexuálisakat?!

ZSUZSI Édesem, ötvenet, csak nem pisisek előtt. Van az pölö, hogy körbeállja a hét törpe a Hófehérkét.

LILI Tisztára hülyék vagytok!

ZSUZSI Mondd még egyszer, hogy tisztára! Mondd azt, hogy tiszta! Tisztít vagy ilyesmit. Tiszt!

LILI Tisztá…

ZSUZSI Te pösze vagy!

LILI Mi? Na jó, sziasztok! (Kivonul)

ZSUZSI (Utánozza) Sziasztok. Pösze, hallod?

ANCSI Na és?

ZSUZSI És akkor a Kuka azt mondja a Hófehérkének, hogy te Hófehérke, most fölteszek én neked egy találóskérdés, és addig dugunk, amíg ki nem találod.

ANCSI Ezeket honnan veszed?

ZSUZSI Érdekel, vagy nem érdekel?

ANCSI Dehogynem érdekel, csak halkabban érdekel.

ZSUZSI Naszóval, mi az, hogy fá…

ANCSI Mondom, hogy halkabban!

ZSUZSI (Hangosan suttog) Kon él, hosszú a farka és mogyorót zabál. Hófehérke nem tudja. Egy hét múlva, törpék kiterülve, Kuka, miközben dugja a Hófehérkét: mondjad már, te kurva, hogy mókus! Jó, mi?

ANCSI Állat! Szszsz! (Mintha nem egészen értené) Mondjad már, te kurva, hogy mókus!

ZSUZSI Legjobb benne, hogy Kuka. A Kuka meg a Hófehérke, nem?

ANCSI De! Értem hát! Szerinted ki talál ki ilyesmiket?

ZSUZSI Mit tudom én! Népmese. Szájhagyomány. Vagy valami agytröszt, nemzetközi zsidó összeesküvés. Láttál már olyan újságokat?

ANCSI Milyen… zsidó? Milyen olyan?

ZSUZSI Pucér nők férfiakkal, érdekel? Kapott az én kis kéjmániás faterkám párat Amerikából, áthozzam?

LILI (Hallgatózott, most visszajön) Abbahagytátok végre?

ANCSI Ne izgulj, Lilcsi! Megmutatta neked a papád?

ZSUZSI Dehogy mutatta! Igaz, hogy nem is dugták el.

ANCSI A Kardos apjának is van egy rahedli.

ZSUZSI Az meg ki!

LILI Az Ancsi barátnője.

ZSUZSI Zsidók?

LILI (Ezt végképp nem érti) Tessék?!

ZSUZSI Kardosnak hívják, és tartanak otthon pornóújságot, tuti zsidók.

ANCSI (Értetlen képpel) Miért?

ZSUZSI Mit miért?!

ANCSI Hogy izé, zsidók, meg egyáltalán!

ZSUZSI Jó, ez hosszú. Ti nem zsidóztok otthon?

ANCSI Mi van? Nem. Vagyis de. Mit tudom én!

LILI Szokták mondani az anyuék, hogy…

ZOLTÁN Nem kell annyit fecsegni.

ZSUZSI No, hát addig vannak zsidók, amíg zsidóznak. Én speciel addig vagyok zsidó, amíg te zsidózol.

LILI Én aztán nem zsidózok!

ZSUZSI Dehogynem! Na mindegy. Neked fogalmad nincs arról, hogy mit csinálsz! Na és mi van azzal a Kardossal?

ANCSI Szenvedünk, vele csak szenvedni lehet. Leülünk egymás mellé szenvedni, sajnáljuk egymást, ez a szenvedés. Hogy ő olyan kövér. Olyan, hogy nagyon.

LILI Nem is annyira kövér!

ANCSI Ha így (mutatja) ül, akkor egyáltalán nem kövér.

LILI Azért eléggé buci.

ANCSI Folyton azzal jön, hogy mit pártolod te azt a csibész szemetet! Mit pártolom, értitek?

LILI Nem értem.

ZSUZSI Persze hogy értem! Milyen szemetet?

ANCSI Ki van bukva a Karesztól.

ZSUZSI Az meg kicsoda?

LILI Karesz az Ancsi pasija.

ZSUZSI Gondoltam!

ANCSI Mit és pártolom. Nem pártolom!

LILI Hanem?

ANCSI Rohangál ilyenkor fel-alá a Kardos barátném, ütemesen döngeti a parkettát, odavágja a sarkát, így rezegnek a poharak. (Rezeg) És hörög. (Hörög) El tudnám vágni a Kareszodnak a nyakát egy borotvával, meg ilyesmi. Puff, durr, jól odavágja a talpát. Én meg visszatartom a levegőt.

ZSUZSI Nyugi! Tuti zsidó!

ANCSI Mondom neki, hogy ne mászkáljon már annyit, de úgy mondom, hogy ne hallja meg. Közben meg fáj itt. (A hasára mitat)

ZSUZSI Ez a különbség. Köztetek. Köztünk.

LILI Fáj a micsodád?

ANCSI Mert tegnap csináltam száz lebegőülést, te kis marha! Hogy ne sírjak.

ZSUZSI Kicsit azért veszélyes vagy te is, Ancsi bébi! Nem vagytok ti is zsidók?

ANCSI Hülye vagy?! A Mikulásbulin táncoltunk a Karcsimmal a többiek előtt, és csúszott a parketta, és beletenyereltem egy tál csokoládés sütibe, pont ráadásul a Kardos általi ischlerbe. És hazafelé pedig… csók. (Zsuzsi meghökken. Lili csücsöríti a száját, utánozza a csókolózást) Aztán lelécelt. Délután feküdtem az ágyon, és, sajnos, nyöszörögtem. Belenyomtam a karomat a számba, tiszta nyál lett a párna. Csorgott a szememből a micsoda.

LILI (Meg van sértődve, úgy tesz, mintha pasziánszozna, csapkodja a kártyalapokat) Micsoda?

ANCSI Azért gyűlölöm, mert… Nem az elesettségéért.

LILI (Pillanat alatt kibékül) Szegénykém!

ZSUZSI Be vagy te tökre csavarodva, anyukám!

ANCSI Van náluk egy óriási hintaszék. Nem szabad beleülni. Beültünk a hintaszékbe.

ZSUZSI (Ámulva figyel) És?!

ANCSI Folyt a Karesz orra. Tele volt a lakás kék szegfűvel. Olyan erős hányingerem lett, alig tudtam visszatartani. Nem is tudtam visszatartani. Két napig nem ettem semmit. Hazamentem, és bepréseltem magam a szekrény mögé.

ZSUZSI Szekrény mögé! Ez nem komplett.

ANCSI Ha találkozom vele véletlenül, nem tudom mit mondjak neki. Valami baromságot.

ZSUZSI Kinövöd, nyugi!

ANCSI Nem tudok neki mit mondani. Állok előtte, gyűrögetem a sálat a kezemben, és ilyen hülyén nézek. Fázik a fejem.

BIZSU (Benyit) Mi az, lányok, mit viháncoltok?

ZSUZSI (Agresszíven, de halkan) Mi van?

LILI Egyáltalán nem viháncolunk, Bizsu néni!

KÁROLY (Be Nyuszi előtt, visszaszól neki) Vagy pedig a Wiener Sängerknaben. Megkeresem Bécset, jó? (A rádióhoz lép, bekapcsolja. Megszólal a csöngő, Zsuzsi kiszalad)

NYUSZI Hagyd most…

LONCI Csöngettek! (Belép Pistával. Riadt) Csöngettek, nem? Vártok valakit?!

ZOLTÁN Mindenki itt van, én miért nem? Aludtam? Meghaltam? Eleve nem is élek?

NYUSZI (Eszébe jut. Fojtottan) Csak a szomszédokat. A szomszéd Hidasék, és nem kell megjegyzéseket tenni, jól van, drágám?, világos?, nulla megjegyzés vagy pofavágás, ők nem mi vagyunk, érthető, ugye? (Indul az ajtó felé. Megáll)

LONCI Jó’ van, Nyuszkó, ne magyarázd el! Elmagyarázza, szent ég!

ANCSI Nekem magyarázod?

NYUSZI Mi nem ők vagyunk! (Némi harsányság) Gyertek, gyertek! (Hidasék be), jaj, de örülök! (Inkább örül, mint nem)

HIDASNÉ (Szörnyen ideges, alig tudja visszafogni) Nem akarunk ám zavarni… Nem ám… Jó estét… bocsánat, hogy így…

PISTA (Az orra elé, gúnyosan) Ám!

KÁROLY (Őszintén) Dehogy zavartok, Ádám!

HIDASNÉ Csak boldog ünnepeket akartunk, tudod…

KÁROLY Zsuzsika, hú, de csinos vagy!

ZSUZSI (Látszik rajta, hogy ez bejön neki, nem zavarja, hogy a másik két lány viháncol ezen) Köszönöm! (Lilivel és Ancsival elvannak, pakolnak az asztalon, nem foglalkoznak az öregekkel)

HIDASNÉ (Ideges, szinte reszket) Nem zavarunk? Nyuszi, mi csak tényleg egy pillanatra! (Fönnhagyja a hangot)

NYUSZI Ugyan, édesem, ismerkedjetek össze, a nővérem családja. Ők pedig a szomszédaink, Hidasék. (Pista és Hidas összekezelnek, Lonci és Hidasné is.)

HIDASNÉ (Kivárja a kezezés végét, a pillanatra beállt kínos csendben, túl hangosan, hogy mindenki összerezzen) Ugrottunk be! Épp csak átjöttünk, már megyünk is, itt se vagyunk, Nyuszikám, csakis a gyerek. (Lassan halkul)

ZSUZSI (Flegmán) Anya, ne sipítozzál, légy oly szív!

HIDASNÉ (A lányára néz, vár. Újra teljes hangerővel) Akarta! Hogy benézzünk, tudod, a Lilike miatt, mert hozott neki valamit. (Idáig halkul. A lánya kezébe nyom egy apró csomagot. Megint ordítva) Szemfestéket. (Vár) Meg száj. (Csönd) El akart köszönni.

HIDAS (Kivárja a felesége hisztijét. Pistához fordul, de a többinek szól) Szóval, mi nem ünneplünk (Károlyhoz), gondolhatod, Karcsi. Mivel, hát tudod, mi, cakli-pakli, komcsik vagyunk. Tudjátok. Meg bibsik, ugyebár, ahogy mondani szokás. Halmozottan előnyös helyzet.

BIZSU (Bekukkant) Hozok pezsgőspoharakat. (Ilonával és Julcsával hozzák tálcán, csilingelnek. Julcsa a háttérben marad)

KÁROLY Jó, Ádám, ne marháskodj! Isten éltessen amúgy is ma van a név…

ZOLTÁN Olyan sincs.

HIDAS No igen, azt se ünnepeljük, nyugi, apafej. Semmi kereszt. Csupa csillag.

LONCI Valamit csak ünnepelnek azért, kedves Ádám, nem?

HIDAS Hevesen, drága asszonyom. De ezt most hagyjuk, hoztam ezt az üveg pezsgőt, ezzel bármit lehet ünnepelni, mindenki arra gondol, amire akar, én speciel inkább semmire. Mert amire a legszívesebben gondolnék, azt úgyse mondanám meg. Nem volna illendő.

HIDASNÉ Hanuka!

KÁROLY Kérem azt az üveget. (Szakszerűen kinyitja, körbetölti, a felnőttek koccintanak)

LILI (Háttérben Ancsival és Zsuzsival, a szemfestékkel foglalkoznak) Az meg mi? Ezek miről beszélnek?

ANCSI Nyilván zsidóznak. Szerintem. Ez volna akkor a zsidózás.

ZSUZSI Majdnem. Az apám most éppen zsidózik, csak az a kis különbség, hogy neki szabad.

LILI Miért? Vagyis…

ZSUZSI Mit tudom én! Te is nyugodtan magyarozhatsz, hülye magyarok, kerekfejű magyarkák, és akkor nincs semmi. Hülye paraszt. És mi van?, semmi!

LILI Miért, mikor van valami?

ZSUZSI Azt így nem tudom. Mit tudom én!

ZOLTÁN Szinte mindent tud szinte mindenről. Szinte semmit, ami az életére vonatkozik.

HIDAS (Az öreg hölgyekhez) Úgy csilingelnek azokkal a poharakkal, hölgyeim, mint az angyalkák. Akkor hát mégiscsak vannak angyalok! A lányok, a lányok, a lányok angyalok.

HIDASNÉ Te marhafajta!

ILONA Hagyd, drágám, olyan aranyos a férjed!

BIZSU (Tetszik neki is) Irtó jópofa!

LILI (Zsuzsihoz) Az apu úgy bírja kitölteni a pezsgőt, hogy pont huszonegy csöpp maradjon az üvegben. Ezzel szoktam bosszantani, hogy ilyesmiket csináltak annó dacumál, mint fiatal katonatisztek, unalmukban, a Magyar Királyban. Ez meg akkor urazás?

LONCI (Hidas kicsit izgatja, ez valahogy diszkréten látszik is rajta) És az meg mi a csoda, a hanuka?

PISTA (Maga elé) Mi lenne, tüsszögnek!

HIDAS Rendes komcsi ilyenekkel nem foglalkozik, drága asszonyom, én pedig egy szép, nagydarab, rendes, büdös bolsi vagyok, nemigaz, Károly?

KÁROLY De, igaz te egy rendes büdös bolsi darab vagy, Ádám, ahogy mondani méltóztatod.

NYUSZI Ne izéljetek már, Károly!

HIDAS Nincs izélve, drága Nyuszika, én igazán egy rendes…

NYUSZI Jó, jó, igazán mindenki tudja, hogy maga milyen igazán rendes…

HIDAS Bibsi.

NYUSZI Pacák. Pedig kommunista, mert ilyen is akad, hogy egyet mondjak, itt van mindjárt maga.

PISTA Na igen. (Leül, indignáltan elfordul)

LONCI Aztán annyi, ezzel körülbelül vége, be is van fejezve, meglehetősen rövidke sort képez, kedves Ádám. Nem tudja, vagy nem mondja?

NYUSZI Mit nem tud? Hagyd már, Lonci!

LONCI Azt a hanukát vagy mi.

PISTA (Maga elé) Kivágom innen ezt a pojácát!

NYUSZI Hagyd békén, Loncikám, a Hidas urat!

HIDAS Persze, hogy tudom, Loncika. Egy szép nap majd beülünk a Zserbóba konyakozni, és akkor mesélek.

LONCI Ilyeneket nekem ne mondjon, főleg az uram előtt!

HIDAS Kizárólag az ura mögött mondom majd, jó?

LONCI Nem jó, csöppet se!

HIDAS Dehogynem, meglátja! (Közepesen diszkrét) Fog picit csodálkozni! Úgy látom, irtó édesen el bír csodálkozni, ha meglepik, és én imádok lepni.

LONCI Nem sok köze van hozzá! Hogy én min csodálkozom. És min nem csodálkozom, mondhatni, semmi köze, úgyhogy…

HIDAS Hát, csókolom a kezét, ez eleinte így van, előbb még semmi, csak később valami. Aztán sok, sőt túl sok, és…

LONCI És kampec, befejezni, jó?

HIDAS Kész rengeteg!

HIDASNÉ Fejezd már be, te masina! Ez meglát egy nőt, és bekapcsol, ne haragudj rá, ne vedd komolyan, drágám, ő se veszi sehogy. Csak nem bír leállni, ilyenkor se lát, se hall.

NYUSZI (Igyekszik oldani) Se hús, se hal, na ehhez mit szól, Ádám?