Őszi mondóka

Mögöttünk végre elmaradt a múlt

Majszolgatom a mandulás jelent

Darázs vagyok félig belefúlva

Szeretkezéseink szirupidejébe

2005 szeptemberében

Veterán kötéltáncos

Megfáradt kötéltáncos, a szakma veteránja,

remegő inakkal fellépésre indul.

Még hisz abban, hogy átjut a túloldalra,

de egyensúlyérzéke már nem a régi.

Elég egy rossz mozdulat, és akkor –

igaz, van alatta sűrű védőháló,

de ha megbillen, s lezuhan a mélybe,

soha többé nem léphet már kötélre,

és majd csak otthon egy-egy látogatónak

meséli el világcirkuszi emlékeit,

mind fakulóbb fényképeket mutogatva.

Füst Milán Krakkóban

Azután jött az esti fény, és arannyal

vonta be fák zöld kontúrjait,

az éles fűből mákvirág meredt fel,

s egy ablakból hegedű szólt meg zongora.

Harmincéves vagyok és szomorú,

hogy tíz év múlva mily öreg leszek,

és elmúlik az életem anélkül,

hogy megírtam volna azt a művemet,

amelyért érdemes lenne komor szenvedéllyel

szerepelni, szenvedni és szeretni

ebben a tűnő fény-árnyékvilágban!