A császári hírnök

Takács Zsuzsának

 

 

A császári hírnök arcát por lepi.

Halk szavakkal kér szállást éjszakára.

Üzenete nem nekünk szól,

mégis pontosan értjük:

a császár, aki nem ismer kegyelmet,

bocsánatunkért könyörög.

A hírnök a legszebb szobát kapja.

Egész éjszaka imádkozunk urunk

üdvéért. A sötétben térdelve

készülünk a nagyobb sötétre.

 

 

 

Esti hamu

 

 

Hódolat a holtaknak,

akik túl vannak rajta.

Hódolat a nőknek,

akik nem félnek az élettől.

A kutyáknak,

mert nem tiltakoznak.

A növényeknek,

hogy tudják: egyek vagyunk.

És mind a nemlétezőknek,

akik nélkül magányosabbak volnánk.

Hódolat mindenkinek,

akit a nyelv felismer.

A lényeknek és a dolgoknak:

a szerelem gyámoltalan fenségének;

az álmok illetéktelen szakralitásának;

a mások ártatlanságáért vezeklőknek.

A születő istenekre kíváncsiaknak.

Azoknak, akik a vigíliát

a hajnal reménye nélkül élik túl.

A holt nyelvek jámbor morfémáinak,

mert van jelöltjük, de nincs jelentésük.

Az apát asztalának,

melyről Benedek Regulája tesz említést.

A szélnek, mert fúj.

A víznek, mert folyik.

A versnek, mert ráolvasásból lett.

Az argentin irodalom olvasóinak,

akik nem gondolnak egymásra.

Benedetto Marcellónak,

akinek volt mersze boldog zenét írni.

A fúga művészete első kiadásának.

A csembalisták ujjperceinek.

Az elvétett csend alakzatainak,

mert mások így nevezik a zenét.

Hódolat, mert elpusztultak

vagy el fognak pusztulni,

s esti hamu borítja be

nevük árnyékát is.

Hódolat a holtaknak,

akik túl vannak rajta.