álmatlan

„nekem a lámpa piros vagy sárga,

Sohase zöld, és akkor is kék…”

Voltál már őrült, bűnös vagy beteg,

És a szuicid kísérleteket

Őrzi a csuklód – sebhely-sorminta,

Üresen leng a gyász: esti hinta.

Rá kéne unni a szenvedésre,

Elhinni végre, amit betéve

Tudsz, hogy nincs semmi előre írva,

Magad kergeted magad a sírba.

Húzd fel a kesztyűt, húzd fel könyékig,

Takarja el a sebet, a régit,

Megáll a hinta egyszer egészen,

S főzöl egy kávét, ahogyan régen,

Leülsz majd egyszer a lámpafénybe,

S nem fogsz elfutni, ha ütni kéne,

Eljön a reggel, ha nem is kéred,

Beteg vagy bűnös, akkor megérted.