Levél Pécsről; Pincér
PDF-ben
Levél Pécsről
Ennyi a napom: tejet teszek ki
az ágyamra lavinaként zúduló, hatalmas,
télszín kandúr elé, rám szegezett fémes
tekintetét nem bírom sokáig, hiányodat
vastag gyapjúba, kabátba burkolom,
és fehérre mázolt cellámból az Óriás
szélseperte kertjébe futok;
az éjjelek felzabálják a reggelt,
a napfénynek nem lett volna
szabad megszöknie; ezen a télen minden
pengeéles: a levelek, a háztetők,
és lélegzetem formákat
metsz ki az égből.
Valahol egy zugban nagy, rozsdás kulcs hever,
több nemzedéknyi gyermek rábukkanásaitól súlyosan,
csak a kandúr tudja hol lehet
(ezért neheztelek rá), csak ő vihette el,
egyértelmű, csak ő lehetett.
A kertet lakó, makogó népség
nem mondja meg, néha úgy érzem,
mintha megránduló ajkaik közé préselt
folt volnék a fogsorukon, vagy
a reszketés szemük fehérjében.
Ha majd a szemem rányílik
a hajnal acéllemezére, a szívem
halott lesz, ezüstszínű, fagyott és gyönyörű, mint egy hópehely.
Ha majd az éj kitátja szörnyű száját,
áthajítom a púpos falon;
s ha éjjel fölnézel az égre,
megláthatod: kerek, reménykedő,
helyet keres magának lezuhanni.
Pincér
Keleti pu. Budapest
Bólogatsz négyszavas angoloddal,
türelmesen fölmondod rendelésem,
fejemben zúg a fáradtság s a kávé.
Sebesen, gyakorlottan, mint a fóka,
leszedsz, terítesz. Mögötted
nagy összevisszaságban porosodó palackok,
elaggó krémesek.
Agyonütni van egy teljes órám,
hát kezdlek megkedvelni,
mosolyod a tiszta poharak mögött,
rosszul beszegett mellényed
hetyke és dekadens.
Dadogásunk redőnyrésein
kileskelünk, hívásra várva.
FORGÁCH ANDRÁS fordításai