Mégsem

 

 

rajtunk az éj pokrócai

nem kell most semmit se mondani

nem kell már magunkat

egymáshoz hajlítani

 

jöhetnek nyugtalan századok

ismerlek és tudod ki vagyok

szerettünk és szeretni fogunk

mégsem akar fogyni a titok

 

 

 

Meg is látszik

 

 

elegem van mindenből

szarok az egészre

 

s hogy ez már sokak szájából

nem csupán felelőtlen elhatározás volt

 

meg is látszik a világon

 

 

 

Emlékek hiánya

 

 

ha tudnám mire futja még időmből

nem nyugtalanítanának a makacs miértek

hogy annak idején mennyi dologról

nem kérdeztem az enyéimet

legföljebb gátlástalanul találgatnék

de most így ősi emlékek hiánya gyötör

 

 

 

Könnyű testi sértés

 

 

egyedül van a kő

s tűri néma méltósággal

hogy semmi sem történik

hogy már nem lesz boldogabb

 

talán antik istennők

titkával gyötri az idő

mert hiába nő a fű leszárad

aztán mégis újra nő

 

 

 

Arra ébredsz

 

 

szíved szemétbe való

kopott aktatáska?

vasúti töltésen

szaladj mezítláb

szakadék szélén

kapaszkodj ökörnyálba

kötélen motorozz

sárkányrepülővel

meglásd arra ébredsz

beléd szeret barbarácska

vagy megérkeztél

egy elfelejtett nyárba?