Egy búcsú mód

Bertók Lászlónak,

találkozásul,

régi szeretettel.

 

Négycsillagos sivatagi tábornok:

egycsillagos távolnok:

e csillagban melytől mint a hiányjelek fája:

egyre távolodom holott felé mennék:

minden rányílik egymásra:

csillagom is hiányjelekből:

e hiányjelek nem divatból:

csillagom is távolodik:

egyenes útján:

benne halottaimmal minddel:

néha az égen látom:

hosszú hónapokon át nem is látom:

 

a dolgot a századossal értékeltetem:

bármi legyen a dolog:

sajnos szitkozódom nyomán:

a világ szeszélyessége nyomán:

ki-ki vélt megbízhatatlansága nyomán:

elder-felhár egycsillagos tábornok:

minden és mindenki megbízhatatlan:

vagy sablon szerint az lesz:

ami jól van aki jól van annak az úgyis elmúlik:

így minden egymásba nyílik:

 

a piacra az őrmestert küldöm le:

ő iszik nekem ő vesz régi könyveket:

mindenkim meghalt csak feleségem él:

csak Főmedvémék vannak meg:

mi lesz velük:

ha meghalunk velük mi lesz:

elkallódik akkor értékeléseivel a százados:

hiába minden értékelés:

eltűnik az őrmester:

hiába minden járás-kelés forgás:

remélem egyetlen csillagomba térek meg:

 

ott vannak madaraim ott van kutyánk:

oda ment el Szpéró Samu Totyi Flóri Némó:

Csucsu és Tili és Tóni és Tutu és Böbe és Gida:

és Rudi és Nyuszi és Csutora Berci Poszi:

Icsi és Alíz és Pepi és Tódor:

Mokka és Éliás és Herti:

semmi rangsor veréb és zöldike és poszáta:

és széncinege és papagáj és kanári tábornokok:

és tábornoknők és őrmesterek és őrmesternők:

századosok és századosnők elment a vak Pipi Néni:

meg mind az aprószentek egycsillagos távolnok:

távol vagyok ebben a nekem már olyan idegen világban:

sivatagaiban természetesen küszködök vacakolok:

 

de nem hárul el semmi és nem derül fel semmi:

bár a világ vidul a megítélések változatosak:

váltják egymást össztechnikai elképzelések:

frontokról a könyvkiadás a háború és béke:

a hatalmi egyensúlyok frontjairól:

kezem mint Hemingway őrnagyé lassan béna:

de nem érek rá már őrnagykodni egycsillagos távolnok:

 

távol tőlem Hemingway irodalom az irodalom mai:

szereplőnépe idegen tőlem bár foglalkoztatnak:

ezt a századosra kellene bíznom:

az őrmesterre hogy mégis valami életet éljen:

Főmedvémék vidámak de félnek mi lesz velük:

feleségem új kutyánkkal küszködik és boldog:

neki se könnyű:

például hogy rávegyen keressünk új madarat:

de nem is Totyi miatt nem őt gyászolva:

a szívem leállítódott hogy megmaradjon:

ha szívem működne hamarosan nem volna szívem:

erről ugyanúgy semmi véleményem nincs:

mint ahogy miről miről nincs félek véleményem:

vannak jó dolgok és rossz dolgok váltogatódnak:

van hogy az egész egy nagy abszurdum mégis ez az ami van:

vannak a megbízhatatlanságok a közönyösségek:

egycsillagos távolnok szívemet hagyják e wellness hullámok

 

 

 Mire az írás hasznos szívverése

(A szegény egycsillagos távolnok panaszaiból)

 

Mire az írás hasznos szívverése,

ha gyér honoráron túl semmi haszna,

meg hogy pár más szívet ér a mihaszna,

de nem, hogy bármi vigaszukra érne?

 

S mire, hogy nincs semmi, hogy elbeszélne

bármit, hogy akármi bánat kihalna,

vagy felderülne bárkinek nyugalma,

elhárulna, hogy több ez, mint ha kérne

 

akárki egy bárpultnál bárakármit,

bámulná a sorja-tévét, a szexet,

ömlesztett műsort hallgatna – s repedhet

 

füle, ha nagyralátás tüze játszik,

motorja búg blődül, ha ezt kibírja,

repítheti tengermélyre parittya.

 

(Ó, a csillag, kikben halottaim!

Ó, a csillag, távol szeretteim.)

 

*

 

A sivatag szabályait fogadta el, s tengerbe fúlt.

És úgy vagyok, hogy már jó ideje.

J. A. és Saint-Ex hogy is jön ide?

Nem idézem, kinél a rím: “feldúlt”.

 

A simán sikló tökéletességek

eszközei vagyunk, bár görcsben arcunk,

még csak azt se kívánják, hogy meghaljunk,

de ne ácsingózzunk megértés végett.

 

Nem is, hogy megértés, de hogy a másság

is csoportos, ragacs, nem megy le torkon,

főbb témáimat mit soroljam folyton.

 

Maradjak kaptafáimnál, cipész,

foltozóvarga, nem-igaz-tudását

verdesi a szív falához az ész.

 

(S ha netán ők is közönyösek már irántam?

Járok ennek sivatagában.)

 

*

 

Pontos minden égtáj, mert árnyalatnyi

változásokkal tűnik másik égtájba át.

Tisztán ezt! S nem a témás nyavalyát.

Utolsó madaram halt meg, s öthónapnyi

 

időn keresztül csillagom kiadni

nem tudta az ég, de hogy panaszát

hallja ily hiánynak, azt nem. Tovább!

(A sivatag után tengerbe bukni.)

 

Hérakleitosz nevünk a vízre írja,

vagy – véletlenségből? – vonat alá.

Keats, Saint-Ex, J. A., ha megvallaná

 

…mit? nem volna mit. Vallatlan kibírja,

hogy: “Mi közünk hozzá?” Ő semmit fel nem tár.

Tart, hol a part szakad, hol én, az Elder-Felhár.

 

(Mint Keats, csak még élve, nevem vízre írom,

kuksolok Hérakleitosz elől a tengerfenék-papíron.)

 

*

 

Mire az írás hasznos szívverése

– ezt végezetül – bárkihez elér,

kétszer elköltődött a munkabér.

Hagyjuk abba ezt a civódást végre / ha nem vághattunk elébe.

 

Ha már. Ha bármi magyarázat-igényre

tart igényt nálad, az ennyit is ér.

Sorold: témáid? Én nem kettőt lépve… s földet ér…

(Töredék, Sárga Könyv)… a sivatag merésze,

 

sín a téma, hogy madarak és kártya,

lemezek, rajzolás, vagy zongorázva

(rosszul), lófogadva, szótfogadva,

nyugszik Kátya, nyugszik atyja,

 

és kaktuszok, gombfoci, hogy a témák

detektívregényekből-is-képkaréját

múzeumozva! küzdve ital ellen,

csontig lefogyni, az volna a szellem,

 

erőszakosság, közöny, szeretetvágy,

ezek voltak, kedves Uram, a témák,

s a madárkák. Most meghalt az utolsó,

bal kezem bénul, vendég mit se voltam,

 

egy helyen legyek ott még, társasan: tepsiből, holtan.