Bertók

 (Csorba Győző Fekete füzetének maradék lapjaira)

Takáts Józsefnek

 

Miért lett számára pécs

a város mindörökre

arról álmodoznak

hogy pécs lesz a magyar athén

  

így lett pécs

egy parányi terület miniatűr fővárosa

 

 lehet hogy ő

a teljesen süket várkonyi

engem ott a karomról megismert

  

hogy a farkasalmákat letépkedem-e

a földön széttaposom-e

  

kezére pille nem repül már

 

 vagy egyszerűen bámulsz bele

egy kutya szemébe

a torkába is éj megy

  

behozatja a juhász gyula-könyvet

varázsol jajgat tiltakozik

kegyetlenkedik egy kezével

jóllehet már azt sem mozdítja

  

a lélek kő

azzal üt

  

áll

lassan a halál oldalához

  

aztán

egy tapsoló országon

hulló kézlegyintés hallatszik át

mindenkori koanunk

  

ha egy versben azt írom

hogy fa

 

 kezdjem el körülrajzolni

a kanál vizet

igen nyugodtan kopírozd

selyempapíroson

istenem ahogy a kontinenseket

kopíroztuk át

csöppenként vissza a mediterrán

tenger e kiöblösödését

mit pannon tengernek nevezünk

  

helyesbítsek bővítsek

  

áll a tócsában a tyúk

felhőt csipeget

csipegessem

avagy vásárokon kócoljam

áruljam én is

hurkapálcikán a vattacukrot

  

három évig voltam könyvtáros

három könyvtárban

ott találtuk magunkat

mint zsebedben találsz spiccvasat

selyemgubót régi pénzt ezt-azt

az ÁVH pincéjében

ahol zöld tintával írtak

  

semmis ráspollyal

lukat reszel

lő

a selyemgubófalba

átlövi magát

az első gyertya lepörköli

szárnyát

viasz sír vagy ólma

csöppen egy golyóbisnak

  

állsz a fűben

hallod a falevelet

bőrödbe szúródik egy tüske

beleharapsz a sárgarépába

megérintesz egy másik embert

ha egy versben azt írom

hogy fa

a fába beleszorul a fa

  

van a föld

nekem három hold

felesben kiadva

mellette a bal oldali szomszéd

bérelte zadruga-föld

szudáni füve

most már here olykor zab búza

tengeri is

de nekem csak szudáni fű

mindörökre

afrikát már gyermekkoromban

átkopíroztam

csak a fű hiányzott róla

szaladok át a tarló

langyos pörnyéjében

és megállok

füstös ürgelyukak

odébb ördögcérnabokor alatt

bejárata egy róka labirintusának

melyben rózsaszín tollakat találtak

s a mai napig nem tudták eldönteni

flamingót zabáltak avagy angyalt

a jobb oldali szomszéd paprikával vergődik

most bácska (martonos horgas magyarkanizsa)

paprika nagyhatalom lett egy pillanatra

odaát ugyanis a magyarok beleszartak a bizniszbe

ki kell húzni őket

jóllehet már mi is készítjük bele

a teniszpályányi őrült cserépport

katalán festőbarátunk ámul-bámul

a vörös csak így föltúrva a földön

nem is kell festeni

arra gondolok paprika ügyben

kosztolányi megsejtett valamit

ám igazán még koszta tornyai

még menyus bácsi sem bajlódott vele

inkább tengerivel avagy majorannával

elmesélem neki koszta józsefet

azt ahogy a múltkor végiggyalogoltam

azon az 5-6 kilométernyi sáros szántáson

sírva gyalogoltam végig

jóllehet én rothkótól czóbelen keresztül

érkeztem a szentesi tanyákra

végig azon a sáros szántáson

amelyen annuska tolta a nagy festőt

talicskán a csongrádi orvoshoz

hol van ehhez a spanyolok vöröse

csak túrni fel a vöröst nagy mennyiségben

igen mondom de a magyar festészetnek

nincs meg az az informel-tapasztalata

ami a katalánnak

tapiesnek köszönve eleve adva van

a magyar festészetnek föld-komplexusa van

vagy talán mégis

hiszen az a baalbek előtt álldogáló két alak

a földön áll

akárha mi is szántáson állnánk a kép előtt

senki sem áll úgy a földön

az nem homok

a segantinitől származó szálas

technikából következően

az nagyon föld

szinte sáros

jóllehet ott tán sosem is lehet sár

s ők is földből vétettek

mint ama bakancsok

és a krumplievők

mint menyus trabális figurái

a harmonikás meg a pingálóasszonyok

éppen csak megérintve egy kis festékkel

nézd meg

szép lenne születésnapodra kinagyítani

rég készülök

ilyen-olyan kivágatokat készítettem

s most boldog vagyok

végre tán sikerül

kinagyíttatni éppen neked

azt a két figurát ott a kép előtt

ők kívül vannak a képen már-már

mi meg akkor belül

a kép előtt

a földön mint olyanon

  

földből billennek át közvetlen

ezt se segantini se van gogh nem tudta

heidegger próbálta elvégezni helyettük

földből billennek át közvetlen

az általánosba

 

 lám van közvetlen átjárat

mint selyemtapéta-ajtó

sárból

 

paraszti világképem van

olyan mint az apámé volt

van föld amin állok

mozsárszárú nehéz csizmában

a tábla szélén

számba veszek egy darabot

ízlelgetem

a bácskai zsíros fekete

jóllehet az enyém éppen szikes fehér

és a dunántúli barna (szürke) közötti különbséget

letörök belőled

morzsálom soká tenyeremben

nézem a madarak vonulását

a marárapokalipszis része-e

a vadludak éke

s hattyúénekünk is az-e már

letörsz belőlem

vagy csak lekezelünk

az a fölitatódó elágazása a földútnak

ott baalbek előtt

a mi mindenkori taónk

nyugodj immár

istenem ha vörösmárvány királyfejével

ezt a fővárosizét fülep lajos megérte volna

sétálj az őszben

mint ő a szelídgesztenyésben

tedd arrébb a párnát

húzd arrébb a szőnyeget

tedd arrébb a fazekat

a virágládát (a világláda

az amibe köveket raktál)

tedd ki a bakelitkukát

állítsd előrébb az utcaseprőt

figyeld hogy nő a cefre széle

harapj bele mutasd a nyusziknak

még egyszer a sárgarépába

harsogjon mint a harsonák

nyugodtan nyomkodd csak át

pizsamád gombját az utolsó lyukon

álmodj női kezekkel

mutasd te ó-val osztasz

azt hiszem ezért kedélybeteg

megannyi matematikus

a nullával osztás kínos perverziója

kísérti őket

mutasd te ó-val osztasz

vigyázod a pillanatot

amíg körbeér az ó

lám a világ begombolódott

látod hátulról a kivilágított

fekete gombot

 

 a zabszem kipottyant fenekünkből

talajt fogott

zab szúrja immár

rafaellóéval versenyre kélt

kékünk

 

 európa majd szépen ide tér

fővárosába

egy turistacsoportnak mutatják

a költő

s a turisták felkiáltanak: bartók

nem mondja a cicerone: bertók.

 

 

Versezetemben az ünnepelt szövegei mellett Várkonyi Nándor Dunántúljának (ennek az egészséges decentralizáció gondolatát erősítő könyvnek) a mondataival, valamint Csorba Győző- és Csordás Gábor-sorokkal is éltem. Fülep márványfejét Gál Istvántól kölcsönöztem, az egész mondat így hangzik: Minden magyar művészettörténet elején ott van a hozzá annyira hasonlatos kalocsai vörösmárvány királyfej (a 13. századból); de kísértetiesen hasonlított Péterfy Jenő arcképére is.

Tüskés Tibor írja Fülep zengővárkonyi éveit tárgyaló, fontos dolgozatában: Előadásaira Zengővárkonyból járt be, télen csizmában, néha előfordult, hogy gyalog.

A katalán festő: Miquel Barceló.