Isten neve

1.

Hogy szerette, de hogy szerette a szőke fiút,

Az 57-ben brazillá lett Cecilt a szép Ritter Éva,

Szerette, míg a májrák meghalni fehér ágyakra nem döntötte,

Őt,

Az életet adó nőt,

Sperma-milliók hatalmas kikötőjét!

2.

Őrjöng a folyó, üvölt a sziklák sorfala,

Kő-hörgés, víz-sikoltás, virágok, kapaszkodó gyomok ordítása,

Már évmilliók óta szótagolja így Isten nevét a vidék.

3.

Meglebben az ecetfa könnyű, zöld keze,

Szél érkezik a szürke házak közé,

Sötétedik,

Fáradtan a labdától hazatántorgunk, kölykök.

Tél Boudryban

Uram,

Tiszta és hatalmas lehetsz, mint e hóesés,

Mely fehér pontokká bontja az Areuse-parti kopár liget szerkezetét,

Az üres játszóhelyet,

Egy madár fölfelé ívelő röptét,

Teljes látóteremet.

Zuhogó havad képeket épít és bont.

Marat szülőhelyét,

A zúgó sellők és a szürke tó közé szorult Boudry középkori házait, dombjait,

De mindent szerte e tájban jégtűkkel, jégkristályokkal fedsz be,

Fehérré varázsolod történetünket, egész valóságunkat,

Uram.