Nostradamus elveszett strófái

Lenn Délen dúl az állóháború,

Az újkeresztény Császár vívja ezt,

Kit kettős tornyok vesztén szomorú,

Megrettent népe birkamód követ.

Mordul a föld, s az Indusok partjait

Roppant hullámok öntik el egészen.

Ilyen olcsón az életet nem adták,

Mikor Bizánc ledőlt, és Londinum égett.

Kínai sárkány hogyha erőre kap,

Zöldhasu pénz uralma véget ér,

Nem lesz olaj, és nyoma sem marad

Az öntelten surrogó, vad gépi világnak.

Egy diktátorra

(Régi jegyzetfüzetből)

Tehettek, hívők, a sírjára virágot –

fel nem támasztja az

sem őt, sem a kor sivatagában

fehérlő csontok számolatlan halmait.

Sokszor fogják még idézni álnevét.

Evilág Hercegének volt félelmes helytartója.

Acélból mintázta meg örök időkre szobrát,

de nagy művét kikezdte, cseppenként marja szét

a szó sava, a lélek vegyszere.

(1965)