Házasság

A házasságban mindig az erőtereket

figyeld, a nagyobb íveket.

A gond óriás, szürke hajója persze

irányíthatatlan, de azért jó szem-

mel tartani. A hétköznapok megannyi

süllyedő atlantiszát viszont hagyd:

kedvükre süllyedjenek.

Következetességed jegyében megter-

vezheted mindennapos esti sétáidat,

de rossz ötleteid maradékát bátran

dobd ki az ablakon. Ne bámulj hosz-

szan utánuk, mert beleszédülsz. Előt-

te hajts fel két féldecit, utána

foglalj el egy semlegesebb zónát.

Így. Most már nyugodtan gyújts rá.

Társulj, simulj és simíts.

Este lefekvéskor két külön világ

emlékezete keveredik majd – a nap-

pali kényszerképzetek; két nehéz lé-

legzet zsalui nyílnak és csukódnak

újra össze – nemben a nem.

Hajnalfelé, a sötétben két hajszál-

pontos inga leng. Nincs az az órake-

tyegés, ami megzavarhatná bejáratott

ütésüket.

Felsír, és készülődik a harmadik.

Egy különc feljegyzéseiből

„Ha választhatok, hatvanéves koromban halok

meg. Egy decemberi napon, mely számomra a na-

pok sorában az egyetlenegy. Mielőtt újrakez-

deném: a névadás és a lehetetlen között fél-

úton.

Óralánc, krumpliszsákok, körmenet, ragály –

ezekből soha többé semmi.

Csak a túlcsordult ég földtani mélyrétegei,

ahol a vízpumpa, jól tudom, te leszel, Uram.”