Egy japán fametszet alá

Bokádon könnyű díszek,

bukás előtti pompa,

a házat körbevették

hallgatag szamurájok,

utolsó pohár bort tölt

a rettenet nyugalma,

szemedben könnyű fények,

aranykor hagyatéka,

tükörtelen falak közt

ketten a régi házban,

a jelre várnak ők is,

sötét tekintetükben

a rövid élet titka,

csak szavakat találunk

e kettétört időben,

miért is mondanánk ki,

szebb a reménytelenség,

szamurájok a kertben,

a házat körbevették,

díszekkel szép bokádon,

fényekkel szép szemedben,

pohár borral a kézben,

ketten a régi házban,

törékeny árnyad eldől

az első kardcsapásra,

hogy lássalak, hogy aztán

engem érjen a végzet,

így lesz, így kell, de most még

pompa, bukás előtti,

ne jöjjenek hiába.