wakák

 

a reggeli tó

párája elborítja

a kertet fakó

s riadt napfényvirágok

botladoznak a parton

 

*

 

letört dióág

riadtan ver a szívem

korhad az idő

a nyári csillagképek

az égboltról lecsúsznak

 

*

 

kék posztamensén

a frissen nyílt tárnicsnak

mézsávos dongó

rezgeti szárnyát harsog

cukrosodik a napfény

 

*

 

a hegy medvéje

megmordul bogyók leve

csordul ösvényén

az emlék pirosának

hangyák s árnyak vonulnak

 

*

 

mocskos köpenybe

tekeri magát aki

humuszon hasít

léket csigák s gyökerek

mintája a szövetén

 

*

 

letört gally zuhan

ki a falombból szél se

érinti többé

fészek se tartja egybe

se név mely rá mutatott

 

*

 

mellém feküdt a

diófaárny a kertben

s jön-megy egy levél

a bőrömön hajnali

harmattól csillog a sás

 

*

 

húslégy köröz a

tökvirág harsonáján

sárga a háta

s hiába dong nem hangszer

nem zenész üres idő

 

*

 

hínárzöld haját

a szétzilált zuhatag

fűzfaként rázza

képét magához fogja

a tó el nem engedi

 

*

 

eső hajsátra

borul rám s a hajadat

érzem mint zuhog

bőrömre mint áztatja

szét hajnaltáj éjemet

 

*

 

kapum előtt a

tócsa hány éji vándort

kínált óntálján

ugyanazzal a Holddal

s hánytól vette is vissza

 

*

 

tollpihe köröz

a birságak fölött száraz

hárslevél zizeg

s kaptat nyomába a szél

a szél csigalépcsején

 

*

 

szemedben szemem

együtt lessük a reggel

mandulamagvát

két szép szárnya amint a

mandulahéjnak hasad

 

*

 

pocaknyi buddhák

az ágon sárgult körték

meditálnak a

cukorfehér húsú nap

teltén lehulljanak-e

 

*

 

a hegedűben

alszik a vén muzsikás

sírt hát elszunnyadt

s ha ébred majd ébren a

hangjegyek közé ás sírt

 

*

 

nemcsak az alma

s a gallyától leváló

foltsárga levél

vagyok de a repedés

is a nyár koponyáján

 

*

 

összeférceli

a fütty tűje a kertet

a madarával a nyár

szövetén hever a lonc

s a levert rigófészek

 

*

 

a Hold fényében

szél és nád vihar ébred

bal kezem fogja

jobb kezemet helyére

lépett vissza az idő

 

*

 

veres turbánú

kecskerágó öltötte

magára az ősz

köpenyét s forgolódik

a szél hegyes szirtfokán

 

*

 

szúnyog hangjára

aludtam el ébredtem

fel s fejem mellett

párnámon látom

negyedhold hagyta nyomát