„Hogy bujnának össze megrémülve, fázva”

lövészárkokban nincsen testmeleg

csak dicsőséges magyar hadsereg

megáldott fegyveremet markolom

jut hely nevemnek majd templomfalon

ha verset írna száz év múlva az

ükunokám ennyi lesz a vigasz

lövészárok állandó készenlét

én meg közben apává lett gyöngéd

férfi vagyok przemyślnél beásva

testvér könyörgöm lehelj a számba

nyisson új frontot a történelem

rajtam ha fáj is eleven legyen

hogy ferencjóska jön azt álmodom

nincs gomb a csukaszürke zubbonyon

bőre fehér a teste fiatal

bakákat választ zabálni akar

fogdossanak durva bakakezek

holnap úgyis hősi halott leszek

ha verset írna száz év múlva az

ükunokám ez így vajon vigasz

csillagtalan przemyśl csak a tanú

húsom forró volt sártól savanyú

s nincs dicsőséges magyar hadsereg

csak lövészárkokban a testmeleg

(A szerző másik verse a lapszám májusi frissítése után lesz elérhető.)