Szegetlen kenyér; Kifog az emberen

Lackfi János  vers, 2003, 46. évfolyam, 7-8. szám, 711. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Szegetlen kenyér

 

Itt élünk magunknál sokkal öregebb

dolgok közt, századok során egyberohadt

szerves anyag a földünk, ki találna meg

ebben a masszában százlábút, galambot,

ágat, kérget vagy levelet

Köveink több millió éves

lávafröccsenések vagy mészrétegek törmelékei,

a házfalakba temetve pedig (a maffia építi így be felhőkarcolók

betonjába riválisait) történelem előtti folyómedrek

agyagja, a vörös tégla akkor még puha ragacsába

mára kiveszett, fura formájú halak

fúrták be magukat

Hol van azóta szálkájuk, pikkelyük, lüktető veszélyérzetük,

s főként a köröttük feszülő, védő csend-burok?

Kifogytunk az emberi szó előtti

némaságból, melyet még nem szeltek keresztbe-kasul

recsegő hangsorok

Akkoriban mint szegetlen kenyér légbuborékos, sűrű tésztájában,

zihálva, hörögve, makogva nyomakodott előre

sok szőrös, tollas, varacskos bőrű test a megnyugvás,

a végső jeltelenség felé

 

 

Kifog az emberen

 

Jó a tél, mert kifog az emberen,

kaparászni, lapátolni, sepregetni kell

valami súlytalant, nemlétezőt, úgyis elolvadót,

lábunk belesüpped, mint habarcsba, ingoványba,

groteszk szövetlabdát gyúr belőlünk, dróton táncoltat

a szél, a hideg, a hó

Még jobb a szánkózás, a felesleges fel-le, fel-le:

tudható, ha felmész, úgyis lejössz,

ha pedig lecsúsztál, kénytelen vagy felmászni újra,

Energiapazarlás, mint egy patak, mely nem forgat malomkereket,

nem áztat kendert, nem duzzaszt tavat,

ugrándozik

csak

kőről

kőre

mint kőszáli kecske, mely

halálpontosan pattog a szédítő mélység felett,

de tejet sosem ad, sajt se lesz hát belőle,

és rá vadászni is kész életveszély, mert két szökellés közt

lehullva biztos egy hasadékban köt ki,

a zsákmányért loholó kutyák nyakukat szegik, de még a

vadász is megcsúszik egy kövön, elnyeli őt a mélység,

a hús lenn megrohad, a test szakszerűen meg nem nyúzatik,

koporsóba nem tétetik, a bőr ki nem tömetik,

egybegőzölög olvadáskor

csont, belsőség, övtáska, meleg ruha, kucsma, nyakörv,

az esővízzel teli puskacsövet rozsda lepi be,

mint nyaranta szánkók talpán az acélszalagot